Mormonizmus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

A mormonizmus 1830-ban Joseph Smith által alapított vallás. A mormonizmus azt tartja magáról, hogy azt az egyházat állítja vissza, melyet Krisztus eredetileg alapított földi életében és mely később teljesen eltávolodott Krisztustól. A mormonizmus szerint, Jézus mennybemenetele után is tovább vezette az egyházát az apostolain keresztül, de a földi egyház egyre inkább eltávolodott a krisztusi tanításoktól, az eredmény a nagy aposztázia, a teljes eltávolodás lett, azaz a földi egyház teljesen elszakadt Jézustól, mivel Krisztus eredeti tanítását a görög filozófia és más "hamis tanok" eltorzították, s ez a szentírás félreértéséhez vezetett. A 4. századra a papság, a felhatalmazás az Isten nevében való cselekvésre teljesen elveszett a földről, ami azt jelenti hogy azután senkinek nem volt érvényes felhatalmazása Istentől hogy kereszteljen vagy más szertartásokat végezzen. Így megszűnt az "igaz" egyház, annak ellenére, hogy a világ még mindig tanított Krisztusról. Ezért a mormon hit szerint, szükséges vol az eredeti, igaz krisztusi egyház visszaállítása. Ez a XIX. századi Amerikában történt meg a mormonizmus egyik alapvető hittéle szerint.

Tartalomjegyzék 1 Háttere 2 Az első látomás 3 A Mormon könyve 4 A papság visszaállítása 5 Egyházalapítás 6 Utódlás az elnökségben 7 Vallási csoportok kiválása az egyházból 8 Főbb dogmatikai sajátosságok 8.1 Főbb dogmatikai különbségek a két legnagyobb mormon felekezet között 8.2 Főbb dogmatikai különbségek a kereszténység és a mormonizmus között 9 Szakadások 10 A mormonizmus kritikája 10.1 Tudományos kritika 10.2 Keresztény kritika 11 Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza válaszai a kritikusoknak 11.1 Válaszok a tudományos kritikákra 11.2 Válaszok a keresztény kritikákra 12 Idézetek 13 Lásd még 14 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Háttere

A XIX. századi Amerikában ez az aposztáziáról és az igaz egyház visszaállításának szükségességéről vallott elképzelés jóval a mormonizmus megjelenése előtt elterjedt volt a radikális gondolkozású protestáns hívők között, akik kiábrándultak a hagyományos protestáns egyházakból.

New York állam nyugati része a 19.század elején a határvidék területe volt, alkalmas hely azok számára akik nem riadtak vissza a szűzföldek megtisztításának és feltörésének hatalmas feladatától. Joseph családja nyolc gyermekükkel 1816-ban költözött erre a vidékre. Vallásos emberek voltak, akik olvasták a Bibliát, a család együtt imádkozott, noha mint oly sok hozzájuk hasonló – egyetlen egyházhoz sem tartoztak. Az amerikai határvidék lakóinak ez az állapota arra késztette a különböző felekezetek lelkipásztorait, hogy egyesült erővel térítsék meg őket.

[szerkesztés] Az első látomás

Hatalmas területen folyt a térítés és 1820-ban érte el Joseph lakóhelyét. Az ébredési mozgalom lendületének hatására családjából négyen csatlakoztak a Presbiteriánus Egyházhoz. Joseph is erős vágyat érzett hogy, hogy csatlakozzon valamelyikhez, de mélységesen szomorú volt látva, hogy bár a külünböző felekezetek egyesítették erőfeszítéseiket az ébredési mozgalom kezdetén, most éles ellentétbe kerültek egymással, amikor az újonnan megtértek csatlakoztak valahová. Joseph szavaival: „Miközben a hitbuzgó felekezetek versengése által okozott rendkívüli nehézségek miatt gyötrődtem, egy nap Jakab apostol levelét olvastam, az első fejezet ötödik versét, amely így szól: Ha pedig valaki közületek híján van a bölcsességnek, kérjen Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül ad; és megadatik néki.” Nem messze a család otthonától volt egy liget. 1820 kora tavaszán Joseph, aki akkor a 15. életévében járt, elment erre a helyre, hogy Istenhez imádkozva megtudja, melyik egyháznak van igaza. Válaszként imájára az Atya és a Fiú megjelentek neki, és azt mondták, hogy a földön lévő egyik egyházhoz se csatlakozzon, mert mindannyian tévednek. Az utolsó napi szentek szerint Joseph Smith így lett Jézus Krisztus igaz egyházának földre történő visszaállítására kiválasztott próféta.

[szerkesztés] A Mormon könyve

Moróni, az utolsó nefita próféta, aki Kr.u.421 körül elrejtette az aranylemezeket, feltámadt lényként 1827-ben átadta őket Joseph Smithnek, aki az írásoknak egy részét lefordította és 1830-ban kiadta a Mormon könyve címmel. Azért íródott, hogy tanúságot tegyen arról, hogy Jézus a Krisztus. Három olyan népcsoport vallási feljegyzése, amely az óvilágból vándorolt az amerikai földrészre.

[szerkesztés] A papság visszaállítása

Joseph Smith beszámolója:

68. Még mindig a fordítás munkáját végeztük, amikor … az erdőbe mentünk, hogy imádkozzunk és az Úrtól tudakozódjunk a bűnök bocsánatára történő keresztelést illetően, melyről a lemezek fordításában találtunk említést. Miközben ezzel voltunk elfoglalva, imádkozva és az Urat szólítva, a mennyből egy hírnök ereszkedett alá egy fényes felhőben, és kezeit a fejünkre helyezve, elrendelt bennünket mondván:

69. Szolgatársaim, a Messiás nevében rátok ruházom Áron papságát, amely rendelkezik az angyalok szolgálattételének, és a bűnbánat evangéliumának, és a bűnök bocsánatára alámerítéssel történő keresztelésnek a kulcsaival; és ez soha többé nem vétetik el ismét a földről, míg Lévi fiai ismét igazlelkűségben nem ajánlanak felajánlást az Úrnak.

70. Azt mondta, hogy ez az ároni papság nem rendelkezik hatalommal a Szentlélek ajándékának kézrátétel általi adományozására, de ez majd később ránk lesz ruházva; és megparancsolta nekünk, hogy menjünk és keresztelkedjünk meg, és utasításokat adott, hogy én kereszteljen meg Oliver Cowdery-t, és hogy utána ő kereszteljen meg engem.

71. Ennek megfelelően elmentünk és megkeresztelkedtünk. Először én kereszteltem meg őt, és utána ő keresztelt meg engem – minekutána kezeimet a fejére tettem, és elrendeltem őt az ároni papságba, utána pedig ő tette rám a kezeit, és rendelt el ugyanabba a papságba – mert ezt a parancsot kaptuk.

72. A hírnök aki ez alkalommal meglátogatott bennünket, és ránk ruházta a papságot, azt mondta, hogy a neve János, ugyanaz, akit az Újszövetségben Keresztelő Jánosnak hívnak, és hogy Péter, Jakab és János irányítása alatt cselekszik, akik Melkisédek papságának kulcsaival bírnak, mely papság, mondta ő, a megfelelő időben ránk lesz ruházva, és hogy engen fognak az egyház első elderének hívni, és őt (Oliver Cowdery-t) a másodiknak. 1829. május 15-én került sor elrendelésünkre eme hírnök keze alatt, és megkeresztelkedtünk.

73. Nyomban azután hogy kijöttünk a vízből a keresztelkedésünket követően, nagy és dicső áldásokat tapasztaltunk meg Mennyei Atyánktól. Amint megkereszteltem Oliver Cowdery-t, a Szentlélek leszált rá, és ő felállt, és sok dolgot prófétált, melyek hamarosan megtörténnek majd. Továbbá amint megkeresztelt engem, én is megkaptam a prófétálás lelkét, amikor is felállván, ennek az egyháznak a felemelkedéséről prófétáltam, és sok, ezzel az egyházzal és az emberek gyermekeinek ezen nemzedékével kapcsolatos dologról. Elteltünk a Szentlélekkel, és örvendeztünk szabadításunk Istenében.^[1]

Később az ősi apostolok, Péter, Jakab és János jelentek meg, és Josephre és Oliverre ruházták a papság magasabb hatalmait, igy apostolokká és Krisztus különleges tanúivá váltak. Ezzel a szertartással visszaállíttatott a földre ugyanaz, az Isten nevében cselekvő felhatalmazás, amellyel az ősegyház rendelkezett. ^[2]

[szerkesztés] Egyházalapítás

Felmerült az igény egy bejegyzett szervezett létrehozására. Ez 1830. április 6-án Fayette városban (New York állam) történt meg id. Peter Whitmer házában, egy gyűlésen, ahol több tucat hívő jelent meg. Így került megalapításra Krisztus Egyháza (1834-ben neve Utolsó Napok Szentjeinek Egyháza lett, majd 1838-ban pedig Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza), melyet a korabeli sajtó hamarosan Mormon Egyháznak kezdett nevezni. A korabeli amerikai jogszabályok szerint az egyházalapításhoz hat főre volt szükség, ez a hat fő a közösség legismertebb vezető egyéniségei lettek: Joseph Smith és két testvére (Samuel H. Smith és Hyrum Smith), Oliver Cowdery, valamint a két Whitmer-testvér (ifj. Peter Whitmer és David Whitmer). Az új egyház azt tartotta magáról, hogy azt az egyházat állította vissza, melyet Krisztus eredetileg alapított földi életében és mely később teljesen eltávolodott Krisztustól.

Az egyház 1830 végén drasztikus növekedésbe kezdett, miután mormon misszionáriusok hatására megtért Sidney Rigdon, egy tapasztalt és művelt személy, a visszaállítási mozgalomhoz tartozó volt lelkész. Rigdon hamarosan Joseph Smith jobbkeze lett, s az Első Elnökség megszervezése után annak tagja lett.

A gyorsan fejlődő egyház egyre nyugatabbra vándorolt az ellenséges környezet miatt, mely elutasította a mormonokat azok újszerű, a hagyományos protestáns és keresztény elképzelésekkel össze nem egyeztethető nézeteik miatt, így az első évtizedben az egyháztagok New Yorkból Ohióba, Nyugat-Missouriba és Illinoisba költöztek. Missouriban Lilburn Boggs kormányzó kiadott egy rendeletet, hogy az egyház összes tagját ki kell irtani vagy ki kell űzni. Joseph Smithet végül megölte a csőcselék 1844. június 27-én a Carthage városi börtönben, Illinoisban.

[szerkesztés] Utódlás az elnökségben

Amikor a prófétát és testvérét megölték, Brigham Young tudta hogy a papsági vezetés kulcsai még mindig az egyházban vannak, mert ezek a kulcsok át lettek adva a Tizenkettek Kvórumának. Brigham Young volt a rangidős apostol, a Tizenkettek Kvórumának elnöke. De nem minden egyháztag számára volt világos, hogy ki fogja Joseph Smitht felváltani. Sidney Rigdon 1844. augusztus 6-án érkezett Nauvoo-ba. Ő volt az első elnökség egyetlen életben maradt tagja. Egy éve olyan irányban kezdett el haladni, mely ellentétes volt a próféta, Joseph Smith tanácsával, és elidegenült az egyháztól. Visszautasította, hogy találkozzon a Tizenkettek három tagjával, ehelyett a szentek egy népes csoportjához szólt, amely a vasárnapi Istentiszteletre gyűlt össze. Egy olyan neki megadott látomásról beszélt, amelyből megtudta, hogy senki nem léphet Joseph Smith helyébe. Azt mondta hogy egy gyámot kell kinevezni az egyházban, és hogy ez a gyám ő maga legyen. Kevés szent támogatta. A Tizenkettek egy gyűlést hívtak össze, 1844. augusztus 8-ra, csütörtökre. Ez a nap vált az egyház történetében az egyik legfontosabbá. Sidney Rigdon több mint egy óráig beszélt a reggeli ülésen. Nem tudni hogy valakit megnyert-e az álláspontjának. Brigham Young ezután röviden beszélt, és a beszéde alatt csodálatosan átváltozott az emberek előtt. Több száz, különböző korú ember volt jelen, akik később lejegyezték amit láttak. Az emberek szemében úgy tűnt, mintha magának Josephnek az alakját látnák, amint előttük áll és olyan volt, mintha Brigham Young Joseph próféta hangján szólt volna. A csodálatos jelenés meggyőzte a szenteket arról, hogy az Úr kit választott. Délután is tartottak egy ülést, ahol Young elnök Sidney Rigdont is felkérte hogy beszéljen, de ő ezt elutasította. A szentek a gyűlésen ellenszavazat nélkül, a Tizenkét Apostol mellett döntöttek, hogy ők legyenek az egyház vezetői.

Young elnök vezetésével az őt követő szentek elhagyták az ország területét és Deseret néven a mai Utah állam területén (ami akkor még nem tartozott az USA területéhez) telepedtek le, ahol saját teokratikus államot hoztak létre. Lásd: Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza.

[szerkesztés] Vallási csoportok kiválása az egyházból

Sindney Rigdon és James J. Strang, egy új megtért, a háttérben munkálkodva próbálták a vezetést megszerezni. Rigdon azt állította, hogy az ő felhatalmazása felette áll a Tizenkettőnek és nem volt hajlandó elfogadni az irányításukat. 1844. szeptember 8-án ki lett közösítve az egyházból. Visszatért Pittsburgbe és a következő tavaszon megszervezte Krisztus Egyházát (Church of Christ) apostolokkal, prófétákkal, papokkal és királyokkal. Ez vonzott néhány embert, azokat akik a Tizenkettek ellen voltak és úgy érezték hogy Joseph Smith bukott próféta volt. 1847-ben ez a szerveződés felbomlott. Rigdonnak azonban, mint a „Királyság és az Egyház Elnökének” maradt egy maroknyi követője 30 évig. Ismeretlenségben halt meg 1876-ban New York-ban.

Az egyház texasi missziójának vezetője, Lyman Wight, konfliktusba került Brigham Younggal, aki 1847-ben kizárta őt az egyházból. Lyman Wight a texasi missziót önálló egyházzá fejlesztette, magát elnöknek választva, de nem folytatva azonban a profétai vonalat, mivel véleménye szerint Joseph Smithnek mint profétának nem lehet örököse. Ez abban is tükröződött, hogy a csoport szigorúan tartotta magát az egyház dogmáihoz és szokásaihoz, abban a formában, ahogy azok léteztek Joseph Smith halála idején, új dogmák vagy változtatások gondolata a profétai vonal megszakadása miatt fel sem merülhetett. A csoport a többnejűséget is gyakorolta ennek értelmében. Egy időben csatlakozott Lyman Wight csoportjához William B. Smith, az egyetlen életben maradt nagykorú férfi Joseph Smith rokonságából. Később azonban William B. Smith ismét szakított Lymannal. Lyman Wight 1858-ban meghalt, egyháza visszaesett, megmaradt hívei pedig csatlakoztak az Újraalapított Mormon Egyházhoz.

William B. Smith, az egyetlen életben maradt nagykorú férfi Joseph Smith rokonságából 1845-ben nyilatkozatot adott ki Brigham Young egyházellenes magatartásáról és tekintélyuralmi stílusáról, mire Brigham Young izárta az egyházból. Válaszul William Smith 1847-ben magát nevezte ki új profétának, s kiközösítette az összes egyháztagot, aki Brigham Young vezetését fogadta el. Ezután több rivális csoporttal

is kapcsolatban állt, míg végül 1878-ban az Újraalapított Mormon Egyház tagja lett.

James Jesse Strang nemsokkal Joseph Smith halála előtt csatlakozott a mormonokhoz. Joseph Smith megbízta, hogy szervezze az egyházat Wisconsin államban. Smith halála után Strang nem csatlakozott egyik rivális vezetőhöz sem, hanem függetlenítte magát, új felekezetet hozva létre. Hívei hamarosan az új prófétát látták benne. Strang magát is profétának nevezte, azt állította magáról, hogy Joseph Smith halálának percében megjelent nála személyesen Isten egy hírnöke, s őt nevezte ki az Egyház új elnökének és profétájának. (Egyébként Strang volt az egyetlen a rivális vezetők közül, aki isteni kinyilatkoztatásra hivatkozva követelte magának az egyházelnöki posztot.) Új kinyilatkoztatásai alapján 1850-ben egyházelnöksége és profétasága mellett királlyá is koronáztattá magát. Hívei mind a napig létező önálló felekezetet alkotnak.

Alpheus Cutler a korai mormon miszzionáriusi tevékenység hatására csatlakozott az egyházhoz. Hamarosan Joseph Smith egyik kozeli munkatársává vált, fontos feladatokat kapott, többek között a Nauvooban épülő templom építését is ő vezette. Cutler úgy vélte, hogy Joseph Smith halálával az igaz egyház megszűnt, csak annak "földi királysága" maradt a földön. Kezdetben követte Brigham Youngot, majd azonban úgy vélte, hogy Young eltért az isteni tervtől. Cutler híveivel Iowába költözött, s kommunista elveken alapuló kommunát igyekezett kialakítani. Az egyház tagságának növelést nem missziós tevékenységgel, hanem az indiánok megtérésével látta biztosítottnak. Cutler 1865-ben bekövetkezett halála után híveinek nagy része az Újraalapított Mormon Egyházhoz csatlakozott, egy kis rész azonban hű maradt hozzá. Ma is léteznek, egy tucatnál kevesebb taguk van, azonban vallják Alpheus Cutler nézetét, miszerint a növekedés egy drasztkus csökkenés után fog bekövetkezni.

Több gyülekezet Joseph Smith halála után egyik rivális frakcióhoz sem csatlakozott, hanem folytatták megszokott gyülekezeti életüket. Az egyik gyülekezeti vezető Jason W. Briggs 1852-ben felismerte a szétszórt gyülekezetek összefogásának szükségességét. A gyülekezetek 1853-ban általános konferenciát tartottak, melyen elfogadták, hogy egyetlen rivális csoorthoz sem csatlakoznak, ehelyett új kinyilatkoztatásokra várnak a teendőket illetően. A hamis proféciák kiszűrése céljából elfogadták, hogy minden kinyilatkoztatást a gyülekezetek konferenciájának kell megerősítenie, így a gyakorlatban kollektív vezetési elvet fogadva el. Úgyszintén a vezetői ambíciók rivalizációjának megszüntetése érdekében megegyeztek abban, hogy Joseph Smith egyenesági leszármazottjának kell lennie az új egyházelnöknek. Joseph Smith III – Joseph Smith fia – sokáig ellenállt a gyülekezetek meghívásának, csak 1860-ban fogadta el az egyházelnökséget. Innentől számítható az Újraalapított Mormon Egyház hivatalos megalakulása. Lásd: Újraalapított Mormon Egyház. Érdekesség, hogy polgári jogi értelemben nem a nagy mormon egyház, hanem az Újraalapított Mormon Egyház az eredeti mormonizmus örököse^[3], ezért a mormonok korai ingatlantulajdona jelenleg is az Újraalapított Mormon Egyház tulajdonában áll.

Később, a Mormon Egyház és az Újraalapított Mormon Egyház történetében is történt több apróbb szakadás, ezekről lásd e felekezetek külön szócikkeit.

[szerkesztés] Főbb dogmatikai sajátosságok

[szerkesztés] Főbb dogmatikai különbségek a két legnagyobb mormon felekezet között

Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza tanítása	Utolsó Napok Szentjeinek Újraalapított Jézus Krisztus Egyháza tanítása
1835-1890 között a többnejűséget hirdette	sosem hirdette a többnejűséget
nagyszámú isten van lásd megjegyzést	egyetlen isten van
Templomi szertartások (pl.: felruházás, helyettesítő keresztelkedés a halottakért, örökkévaló házasság)	Nincsenek templomi szertartások
négy egyenértékű szentírás: a Biblia, A Mormon könyve, A Tan és a szövetségek, és A Nagyértékű gyöngy	fő szentírása a Biblia, kiegészítő szent iratok: A Mormon könyve és A Tan és a szövetségek

Megjegyzés: az utolsó napi szentek csak a három isteni személyiségnek hódolnak, melyek az Istenséget (a mormon értelmezés szerinti Szentháromságot) alkotják. Ők az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Hitük szerint, rajtuk kívül nagyszámú szent személyiség létezik, akik a megszámlálhatalan teremtett világból elérték a felmagasztosulást, és így istenek.^[4]

[szerkesztés] Főbb dogmatikai különbségek a kereszténység és a mormonizmus között

Mormon tanítás	Hagyományos keresztény tanítás
több szentírás	egyetlen szentírás
több isten van	egyetlen isten van
a Szentháromságot három külön isten alkotja	a Szentháromság egyetlen isten három személye
az Egyház vezetője Jézus Krisztus, földi képviselője a próféta-egyházelnök	az Egyház vezetője Jézus Krisztus, nincs földi próféta képviselője
Hisznek a látomásokban és kinyilatkoztatásokban	Nem hisznek a látomásokban és kinyilatkoztatásokban
Jézus az Atya első lélekgyermeke, a föld teremtése előtt istenné vált	Jézus az idők előtt óta létező isteni személy
halál után a dicsőség 3 fokozata (menny) vagy a pokol	egyetlen menny vagy pokol
a hit Isten ajándéka az Őt szeretőknek, amit erősíthető az evangélium szerinti élettel (ima, jó cselekedetek, parancsolatok betartása, stb ...)	nem szükségszerű isteni üzenet vagy csoda a hithez
aposztázia-tan: a korai egyház lassan elszakadt Istentől	Isten megígérte, hogy egyháza sosem fog elszakadni tőle, ezért ez nem is történt meg, nem volt aposztázia
nincs eredeti és áteredő bűn, az ember csak saját cselekedetei miatt bűnös, Ádámtól nem a bűnt örököltük, hanem a bűnre hajló természetet	az eredeti és áteredő bűn minden emberre kiterjed születésekor
ökumenizmus: minden más felekezet az aposztázia eredménye, ezért azok hamisak[5]	más felekezetek részleges vagy – esetenként – teljes elismerése
az ember földi élete előtt lelki lényként már létezett, de fogamzásakor elfelejti előéletét	az ember lelke fogamzása pillanatában teremtődik meg, előtte nem létezett önálló tudatként

[szerkesztés] Szakadások

Jelentősebb ma is létező mormon felekezetek.

1. Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza The Church of Jesus Christ of Latter-day Saints – Joseph Smith halála után a többség Brigham Young apostolt követte, aki hamarosan a mai Utah államba vezette híveit, ahol a mormonok saját teokratikus államot hoztak létre. Mind a mai napig Utah állam fővárosában Salt Lake Cityben van a központjuk. A legnagyobb mormon felekezet, tagságuk kb. 12 millió fő
2. Az U. N. Sz. Újraalapított J. K. Egyház – The Community of Christ Joseph Smith halála után első felesége és fiúk Joseph Smith III volt a Brigham Younggal szemben álló hívek fő támogatója. Missouri államba mentek, ahol újjászervezték az egyházat. Központjuk ma is ott van Independence városban. Tagságuk kb. 250 ezer fő.
3. Jézus Krisztus Egyháza The Church of Jesus Christ – Sidney Rigdon apostol, miután elképzelésével alulmaradt, a keleti partra távozott, ahol új egyházat alapított. Az új egyház második számú vezetője William Bickertone lett. Hamarosan Rigdon és Bickertone összevesztek, az egyház vezetését Bickertone vette át. A felekezet mind a mai napig létezik, Monongahela (Pennsylvania) központtal, tagságuk kb. 15 ezer fő. A szakítás után Rigdon nem alapított új felekezetet.
   

   

   A J. K. Egyháza központja
4. Krisztus Egyháza (Lot Templom) Church of Christ – Temple Lot – Granville Hedrick egyesített 1863-ban öt független mormon gyülekezetet, melyek egyik vitázó apostolt sem fogadta el egyházelnöknek. Tagságuk jelenleg kb. 5 ezer fő, Központjuk: Independence, Missouri állam.
5. U. N. Sz.-nek Jézus Krisztus Egyháza Church of Jesus Christ of Latter Day Saints (James Strang) – James J. Strang nemsokkal Joseph Smith halála előt csatlakozott a mormokhoz. Joseph Smith megbízta, hogy szervezze az egyházat Wisconsin államban. Smith halála után Strang nem csatlakozott egyik rivális vezetőhöz sem, hanem függetlenítte magát, új felekezetet hozva létre. Hívei hamarosan az új prófétát .
   

   

   A U. N. Sz. J. K. Egyháza központi épülete, Wisconsin
   látták benne. Központja: Burlington, Wisconsin. Tagsága: kb. ezer fő
6. U. N. Sz.-nek Fundamentalista Jézus Krisztus Egyháza Fundamentalist Church of Jesus Christ of Latter-day Saints – a fő mormon felekezettől elszakadtak csoportja, akik nem ertettek egyet a többnejűséget elítélő 1890-es hivatalos állásponttal.
   

   

   A U. N. Sz. Fundamentalista J.K. Egyháza közpoi épület
   Központja: Eldorado, Texas. Tagsága: kb. 10 ezer fő.
7. Apostoli Egyesült Testvériség Apostolic United Brethren – a nagy mormon egyház tagságából kiszakadt, többnejűséget hirdető csoport. A többnejűség kérdését eltekintve elismeri a nagy egyházat. Tagsága: 8 ezer fő. Központja: Bluffdale, Utah.
8. Krisztus Egyháza Elijah Üzenetével Church of Christ with the Elijah Message – a
   

   

   A Krisztus Egyháza (Lot Templom) központja, Missouri
   Church of Christ (Temple Lot) felekezetből szakadt ki az új isteni kinyiltakoztatásokat érintő vita miatt. Tagsága kb. 12 ezer fő. Központja: Jackson County, Missouri.

[szerkesztés] A mormonizmus kritikája

[szerkesztés] Tudományos kritika

A tudományos kutatások megcáfoltak több, a mormonok által ténynek mondott álítást, melyek alapvető mormon hittételek alapjául szolgálnak:

• Régészeti adatok: a Mormon könyvében leírt Kolumbusz előtti amerikai civilizáció egyetlen nyomát sem sikerült mind a mai napig megtalálni, annak ellenére, hogy ezeket a kutatásokat egy évszázada támogatja és finanszírozza a Mormon Egyház.
• Genetikai adatok: a modern dns-vizsgálatok nem erősítették meg a Mormon könyve állítását, miszerint az amerikai indiánok zsidó származásúak lennének.
• Irodalomtörténeti kutatások bizonyították, hogy a Mormon könyve nem eredeti mű. A történet szinte teljes egészében megtalálható Solomon Spalding amerikai író a mormonizmus létrejötte előtt 30 évvel korábban megírt tudományos-fantasztikus kalandregényében.

E cáfolatokat a mormonok nem fogadják el, saját és részben független tudományos kutatásokra hivatkozva, melyek szerintük megerősítik több ponton is a Mormon könyve sok adatát.

[szerkesztés] Keresztény kritika

• A 19. század elején, az új-angliai államokban kezdődött az említett visszaállítási mozgalom második hulláma. Ennek mellékága a mormonizmus, mely jelentősen eltávolodott a mozgalomtól. Új, szokatlan tanai miatt a mormonizmus nem protestáns felekezet, hanem a kereszténység új ága. Sőt, sok keresztény felekezet megkérdőjelezi a mormonizmus keresztény voltát is. A visszaállítási mozgalom hagyományos egyházai nem vállalnak közösséget a mormonizmussal, a mormonizmust nem-keresztény felekezetként értékelik. Vannak akik szektaként.

• Smith kétségkívül korának egyik legkarizmatikusabb egyénisége volt, de a kortárs források nem igazolják a későbbi idealizált képet. Kincskereséssel, okkultizmussal foglalkozó farmergyerekként nőtt fel. Szélhámosság miatt polgári peres eljárást indítottak ellene, a metodista egyház pedig – ahova azután csatlakozott, hogy Isten az Első Látomásban határozottan megtiltotta neki – kizárta. Művei híven tükrözik történelmi és bibliai műveletlenségét. Egyházalapítása után, karrierje csúcsán Nauvoo polgármestere, bankigazgatója, milíciaparancsnoka és amerikai elnökjelölt volt. Polgármesterként a helyi ellenzéki lap nyomdáját szétverette. Amikor bankja csődbe jutott, hitelezői kárpótlása nélkül elmenekült. Többször hamisan prófétált. Nem volt mártír, egy becsempészett pisztollyal két támadóját megölte^[6], mielőtt őt is lelőtték. Smith isteni kinyilatkoztatásra hivatkozva vezette be a többnejűséget. Törvényes feleségén kívül még 47, csak egyházi esküvőn elvett élő felesége volt, köztük tinédzserek és már férjes asszonyok is, illetve 149, már halott nőt is hozzápecsételtek templomi szertartásokon.

• Joseph Smith története szerint a neki megjelent Atya és Fiú számára a korabeli baptista, metodista, református, evangélikus stb. egyházak "mind tévednek" és "minden hitvallásuk utálatos". Az egyetemes keresztény egyház azonban minden probléma ellenére sem szűnhetett meg majdnem másfél évezredre, mert Krisztus szerint a pokol erői sem vehetnek rajta diadalmat (Mt 16:18, Júd 24-25 vö. Ef 5:25-32). Tehát ki hazudott: Jézus vagy Smith? Az Újszövetség is a folyamatos hitvédelem szükségességéről ír (Júd 3), nem az 1. század utáni széthullásról. 2Thessz 2:3 Eredeti szövege: nem "nagy hitehagyás", hanem "elszakadás" (részletezés nélkül), és ekkor jelenik meg az Antikrisztus is, aki beül Isten templomába, isteníti magát stb. Mindebből még semmi sem történt meg. A Dán 2 a nagy politikai hatalmak megsemmisülése utáni örök királyságról beszél, de a politikai hatalmak még léteznek. A Mormon Egyház tehát nem a korai egyház "helyreállítása", mert kezdettől fogva átlépte azokat a bibliai kereteket, amelyek biztosíthatták volna a kereszténységen belül maradását.

• A Bibliában Isten "Atya" volta a hozzánk való viszonyulását (atyai szeretet) akarja számunkra érthetővé tenni; biológiai neme csak a pogány vallások isteneinek van. "Jehova" (Jézus) és a Sátán (egy bukott angyal) nem testvérei sem egymásnak, sem nekünk! A Biblia éles különbséget tesz a Teremtő és teremtményei között, nem tartoznak egy fajba. Az ember sem előlétből, hanem földből való (1Móz 2:7, Jn 3:13, 33, 8:23, 1Kor 15:47). Jer 1:5 Nem mindenki előlétéről, hanem személy szerint Jeremiás szolgálatáról szól. Jn 1:2 stb. Csak Jézusról szól, nem mindenkiről (vö. Kol 1:15-19). Isten világot a semmiből teremtette (Róm 4:17), teljesen egyedül (Ézs 44:24, Ézs 45:12 stb.) a puszta szavával (1Móz 1:3, Jn 1:1-3). A bukás nem áldást, hanem átkot hozott (Róm 6:23, 5:14, 1Kor 15:21-22). Azóta senki sem eleve Isten gyermeke, csak akkor válhat azzá, akkor kap rá felhatalmazást, ha Krisztusban hitre jut (Jn 1-12-13, 1Jn 5:1, Róm 8:15, Gal 3:26).

• Az ároni papságba csak léviták, Lévi vérszerinti leszármazottjai tartozhattak, tehát átruházhatatlan volt (2Móz 29:9, 4Móz 3:10, 2Krón 31:19). A Mormon könyve szereplői nem voltak léviták, így nem lehettek papok, és nem lehetett templomuk sem. Jézus is Júda törzsébe született, nem lehetett lévita (Zsid 7:13-14). Jézus egyetlen áldozata miatt azonban az ároni papság elvesztette a funkcióját, így a papság megváltozott (Zsid 7:12, 27). A papi szolgálat egy törzs hivatásos férfitagjainak a kiváltsága helyett egyetemessé vált (1Pt 2:9, Jel 1:4-6), nők számára is (Csel 2:16-18), hiszen lelki áldozattá vált (1Pt 2:5, Zsid 13:15, Róm 12:1, 15:16, Fil 4:18). A Melkizédek "rendje" szerinti örök papság is kizárólag, átruházhatatlanul Jézusé (Zsid 7:24), mert csak ő halhatatlan (Zsid 7:2-3,15-16,24).

• A mormon "templomi munkának" nincs semmi köze a bibliai idők, a korai egyház vagy a mai keresztény felekezetek szertartásaihoz. Izraelnek csak egy temploma lehetett, papsága csak egy törzs férfitagjai. Mindenki bűntudattal járult oda, méltatlansága teljes tudatában, hiszen a templom funkciója az áldozatok bemutatása és az imádat volt (a bűnbocsánat megszerzése és a hálaadás). A templom Krisztus áldozata miatt azonban elvesztette a funkcióját, i. sz- 70-ben le is rombolták. Istent lélekben kell imádni (Jn 4:24). Nem egy épület, hanem a keresztény közösség és az egyén lett Isten temploma (1Kor 3:16-17, 6:19, 2Kor 6:16, Ef 2:19-22 vö. Jel 21:22). Smith a titkos templomi ritusokról röviddel azután "kapott kinyilatkoztatást", hogy 1838-ban egy szabadkőműves páholy tagja lett, akik aztán árulónak is tartották . Sok rítust átvett, de szinte mindent átértelmezett. Idővel azonban az elvben szent és megváltoztathatatlan mormon templomi szertartásokon is komoly változtatások történtek: legutóbb 1990 áprilisában a szövegben és a rítusban, 2005 januárjában pedig a rituális öltözetben.

• A mormon vallás a biblikus kereszténység szinte minden fontos tanítását tagadja vagy félreérti. Ugyanakkor a mormon egyház – megtévesztő módon – a keresztény felekezetek egyikeként igyekszik fellépni, bár belső tanításában továbbra is az egyetlen igaz egyháznak tartja magát. Ez az "érdekökumené" segíti az egyház elfogadtatását, de erkölcsileg kifogásolható. A mormonok bibliai szókincse is a keresztény benyomást erősíti, pedig szinte minden szó alatt egészen mást értenek, mint a Biblia. Ezért a velük való érdemi beszélgetéshez tudni kell "mormonul".

• Szembetűnő az egyház perfekcionizmusa. Mivel a tökéletesség bibliai parancsát félreértik, a bűn fogalmát felvizezik, a kegyelem valódi, bibliai jelentését pedig nem ismerik, sok tag meghasonlott egyháza elvárásai (tökéletessé, érdemessé válás) és saját képességei (bűnre hajló természete) feszültségében. Ma már a mormon sajtó is elismeri, hogy a 70%-ban mormon utahi lakosságnak (különösen a nőknek) az amerikai átlagot meghaladó mennyiségben van szüksége stresszoldó szerekre, és hogy a többnyire két éven át szinte robotként bizonyságot tevő misszionáriusoknak több mint fele hazatérve inaktívvá válik.

• A mormon családideál, a sok gyermek vonzó imázsa mögött az a tanítás áll, amely szerint a túlvilági előlétben várakozó lélekgyermekek a földön élő testvéreik nemi egyesülése révén minél többen és minél előbb a földi létbe szeretnének születni. A családszeretet és a gyermekáldás megbecsülése a keresztény egyházban természetesen szintén megvan, de enélkül a – bibliai szempontból – bizarr háttértanítás nélkül.

• A mormon vallásnak ezoterikus-gnosztikus jellegű struktúrája van. Ami a térítési módszerüket illeti, a jéghegy alapelvnek megfelelően az egyházhoz való csatlakozásra felszólított érdeklődő nem kap, mert nem kaphat teljes képet a mormon hitvilágról. Ami a felszínen van, az biblikusnak, kereszténynek hat, és részben az is. A víz alatt azonban már furcsa, bibliaellenes tanok rejtőznek. Az érdeklődők csak a Mormon könyvét kaphatják meg, a többi szentírást (A Tan és a szövetségek, A Nagyértékű gyöngy) csak megkeresztelkedésük után, már egyháztagként olvashatják. A még mélyebb tanításokat a Templomban kaphatják meg, és akik a templomi munkát végzik, azok az ún. templomi feljegyzések tartalmát is megismerhetik. Ez a többszintesség csak évek alatt derül ki. Az egyszerű tagok az egyház történelmének csak a hősies oldalát ismerik (a pionírutazás, az üldöztetések, Salt Lake City felépítése stb.). Smith történetének belső ellentmondásairól, látomásainak teljesen eltérő verzióiról, hamis próféciáiról, a Mormon könyvén és a Tan és a szövetségeken történt fontos szövegváltoztatásokról, a Mormon könyve kijelentéseinek és az Ábrahám könyve-papiruszok tartalmának tudományos cáfolatairól az átlag mormon vagy nem is tud, vagy ezek jelentőségét nem ismeri fel. Az egyházvezetőség az ellentmondásokat agyonhallgatja, illetve a belső kritikát elhallgattatja: a szakmai kritikának hangot adó mormon tudósok (antropológusok, egyiptológusok, genetikusok stb.) egész sorát közösítette már ki. Bármilyen hihetetlen, olyan vallásról van szó, amely – a bibliai és szabadkőműves elemeken túl – nagyrészt a 19. századi amerikai vallásos képzelet terméke.^[7]

[szerkesztés] Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza válaszai a kritikusoknak

A 20. század kezdetén heves viták voltak a vallási fundamentalisták és a liberálisok vagy modernisták között. Sokan kérdezték hogy a mormonoknak mi az álláspontja ezekben a különböző teológiai vitákban. Az utolsó-napi szentek abban a szerencsés helyzetben voltak, hogy Joseph F. Smith elnök meglepően hozzáértő és inspirált értelmezője volt az evangéliumi tantételeknek. Smith elnök és tanácsosai az Első Elnökségben számos tanulmányt adtak ki a tantételekről, tisztázandó az Egyház álláspontját az akkori vitás kérdésekben. Tudósok alapos vizsgálat alá vetették a Bibliát a modern tudomány eszközeit használva; megkérdőjelezve a jelentését és még inkább a hitelességét a szentírásoknak. Ez az úgynevezett „higher criticism” megcélozta az utosó-napi szentek szentírásait is. 1912-ben F. S. Spalding tisztelendő atya, az Episzkopális Egyház utahi püspöke megjelentetett egy értekezést melynek címe Joseph Smith, Jr., As a Translater. A füzet szembeállította nyolc egyiptológus és Joseph Smith magyarázatait az Ábrahám könyvében (A Nagyértékű gyöngy) található képmásolatokról (facsimile). Bár a Szentek a szentírásokat hit által fogadták el, az Egyház mégis felismerte a szükségét hogy válaszoljon a kritikákra. 1913. februártól szeptemberig cikkek jelentek meg majdnem minden hónapban az Improvement Era-ban, válaszokat adva a kritikusok kérdéseire. Az Egyház nagyon sok kérdésben hivatalosan is állást foglalt, többek között Ábrahám könyvére vonatkozóan is.^[8]

[szerkesztés] Válaszok a tudományos kritikákra

• A Mormon könyvében leírt Kolumbusz előtti civilizáció nyomait nem sikerült megtalálni Alma könyvében többször van szó hatalmas földsáncokról, erődítményekről. Bővebben lásd a Mormon könyve – Mormon válasz a kritikákra résznél.

• DNS kutatások Bár az egyház soha nem foglalt hivatalosan állást abban, hogy a mai indiánoknak milyen arányban ősei a zsidók, és a Mormon könyve nem zárja ki a nemzsidó ősöket sem (járediták), ennek ellenére a DNS vizsgálatok nem cáfolják azt a lehetőséget sem, hogy az indiánok elsődlegesen (principal) a lámániták (zsidók maradékai) leszármazottai. A DNS kutatások kezdeti eredményei után az a nézet uralkodott, hogy az indiánok ázsiai népektől származnak. 1998-ban Virginia Morell közzé tette a Science című tudományos folyóiratban a haplogroup X-el kapcsolatos kutatásait (Science, 10 April 1998, p. 190). Ebből a cikkből kiderül hogy van genetikai kapcsolat az indiánok és az erurópai vagy közel-keleti népek, közöttük az izraeli nép között is. ^[9]

• Spaulding-elmélet Az Egyház hivatalos állásfoglalása szerint Spaulding írását az 1880-as években fedezték fel és nincs köze a Mormon könyvéhez. Ez a nyilvánvalóan kitalált és széles körben propagált Spaulding-Rigdon elmélet Sátán kísérlete volt, hogy Isten szavának a tekintélyét lerombolja.(Church History in the Fulness of Times, 1992, 59., 80-81.oldal).

[szerkesztés] Válaszok a keresztény kritikákra

• Joseph Smitht néha azzal vádolják, hogy csatlakozott a metodistákhoz, pedig az első látomásban Isten megtiltotta neki. Ez az állítás 1879-ben jelent meg egy újságban. 1879 majdnem a csúcspontja volt a mormonellenességnek a többnejűség miatt, az újságok és a politikusok az egyház lerombolására szólítottak fel. Ilyen ellenséges környezetben nagyon sok hamis vád hangzott el. 35 évvel a próféta halála után vajon mennyire kell komolyan venni ezt a vádat ?^[10]

• Joseph Smith néha azzal vádolják, hogy Nauvoo polgármesterként a helyi ellenzéki lap nyomdáját szétverette. A pontos történet így hangzik: 1844. június 10-én a hat férfi kiadott egy rágalomújságot „Nauvoo Expositor” néven. Nagy feltűnést keltett mivel nyíltan rágalmazta a közösség számos kiváló polgárát. Mivel az illinois-i törvényhozás a Nauvoo városának adott kartában garantálja a város önrendelkezését, „azt, hogy meghatározhatja mi minősül zavarkeltésnek, és megakadályozhatja és ugyanakkor megszüntetheti azt”, a városi tanács körülbelül 14 órán át ülésezett, bizonyítékokat szerzett, utánanézett a kartában és zavartkeltőnek nyilvánította a kiadványt és elrendelte, hogy a polgármester (Joseph Smith) szüntesse meg a zavar okát. A próféta pedig kibocsátott egy rendeletet a város békebírójának, hogy „semmisítse meg a nyomdagépet és minden utcán található újságot és rágalmazó röplapot égessenek el, melyet a fent nevezett társaság adott ki.” A békebíró végrehajtotta a rendeletet, de lerombolta az épületet is pedig arra nem volt parancsa. Joseph Smith-t és testvérét bevádolták az újság kiadói, hogy megsértették a sajtószabadságot, ezért letartóztatták, kihallgatták, majd felmentették őket. A letartóztatást írók sokasága ítélte el. Az elmúlt 20 évben körülbelül 20 alkalommal volt ilyen nyomdabeszüntetés (nem mormon vonatkozású), melyek nem lettek ennyire mesterségesen felnagyítva.

• Joseph Smith-t vádolják azzal is hogy szélhámosság miatt polgári peres eljárást indítottak ellene. Ez valóban igaz, és összesen 37 alkalommal tartóztatták le még egyéb vádak miatt. Kivétel nélkül mindegyik esetben fel is mentették.

• Joseph Smith-t azzal is vádolják hogy hamisan prófétált. A próféciái azonban beteljesedtek. Többek között megjövendölte a saját mártírhalálát, az Amerikai polgárháborút és a Sziklás hegységbe való kivonulást ^[11]

• Néhány kritikus szerint nem volt mártír, egy becsempészett pisztollyal két támadóját megölte, mielőtt őt is lelőtték.Ez a kritika nem állja meg a helyét. A vértanúság nem függ össze azzal, hogy a vértanú (mártír) előzőleg megölt-e valakit, mert akkor például az aradi vértanúkat sem nevezhetnénk mártíroknak. A próféta Carthage börtönben történt meggyilkolásának rövidített története: Az arcukat feketére mázoló csőcselék(100-200 fő) támadta meg a börtönt. Néhányan feljöttek a lépcsőn és az ajtón keresztül Hyrum-ot(Joseph testvére) az arcán meglőtték, aki azonnal meghalt. Joseph ezután egy hatlövetű becsempészett pisztollyal 3-szor a hallban lévő tömegbe lőtt. Három támadó megsebesült ( állítólag később ketten meghaltak). Ez egy kicsit késleltette e támadókat és Joseph az ablakon akart menekülni. Ekkor találta el az ajtó felől 2 golyó, az ablak felől pedig 1. Haldokolva esett ki az ablakon: "Ó Uram, én Istenem!". A földön fekve a már halott próféta még egy golyót kapott. Mártíromságát, Illinois kormányzójának, Thomas Fordnak a szavai is bizonyítják: "Egy Pálhoz hasonló tehetséges ember, egy nagyszerű szónok, aki megjelenésével képes lesz százas tömegeket odavonzani ... talán életet lehelhet még a mormon egyházba és a mártírként legyilkolt Joseph nevét olyan csengővé teheti ..., mely hangosan szól és felkavarja az emberek lelkét."

• Kritikusok szerint a mormon templomi munkának nincs köze a bibliai idők, a korai egyház vagy a mai keresztény felekezetek szertartásaihoz. A szertartások Joseph Smith kinyilatkoztatásain alapszanak, azonban ősi iratok között nagy mennyiségű utalás található, hogy hasonló szertartásokat végeztek a régi időkben (keresztelés, halottakért való helyettesítő keresztelés, megmosások, megkenések, stb...).

• A kritikus egyházak szerint a Biblia éles különbséget tesz a Teremtő és teremtményei között, nem tartoznak egy fajba. Azonban a modernkori kinyilatkoztatások alapján a Bibliát helyesen értelmezve a következő megállapítások helyesek: Az Ószövetségben Isten ezt mondta: "Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra" (1 Mózes 1:26). Jákób kijelentette, hogy "színről színre" látta Istent(1 Mózes 32:30). Mózes szintén "színről színre" beszélt Istennel, "a mint szokott ember szólani barátjával" (2 Mózes 33:11). Az Újszövetségben, amikor a feltámadt Krisztus megjelent apostolainak, azt mondta nekik: "tapogassatok meg engem, és lássatok; mert a léleknek nincs húsa és csontja, a mint látjátok, hogy nékem van" (Lukács 24:39). Később István tanúságot tett arról, hogy látta Jézust "Isten jobja felől állani" (Apostolok cselekedetei 7:56). A modernkori kinyilatkoztatások megerősítik e bibliai tanításokat. Isten, az Atya, és Fia, Jézus Krisztus megjelentek Joseph Smith-nek 1820 tavaszán. Joseph kinyilatkoztatta, hogy mind az Atyának, mind a Fiúnak "húsból és csontból való teste van, éppen úgy tapintható, mint az emberé" (D&C 130:22). Isten a mi Mennyei Atyánk; az Ő képmására lettünk teremtve.

• Újabb kritikák szerint a mormonok (különösen a nők) sokkal nagyobb mértékben szenvednek a depressziótól, mint az átlag amerikai. Ezt a következtetést bizonyos stresszoldó szerek átlagnál nagyobb fogyásából vonták le. Felmérések szerint azonban az UNSZ nők nem jobban (vagy kevésbé) szenvednek a depressziótól, mint nemmormon társaik. A felmérések szerint az iskolázottság jobban befolyásolta a depresszió mértékét mint a vallási hovatartozás^[12].

[szerkesztés] Idézetek

[szerkesztés] Lásd még

• Joseph Smith
• Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza
• Újraalapított Mormon Egyház
• Resztoránizmus
• A Nagyértékű gyöngy
• A Mormon könyve
• A Tan és a szövetségek

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• The Church of Jesus Christ (William Bickertone)
• Church of Christ (Temple Lot)
• Church of Jesus Christ of Latter Day Saints (James Strang)
• Krisztus Egyháza Elijah Üzenetével
• A mormonok és szabadkőművesek rövid kapcsolata az Egyesült Államokban a 19. század közepén