Martin Felmer

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Martin Felmer (Nagyszeben, 1720. november 1. – Nagyszeben, 1767. március 28.) erdélyi szász történész, ágostai evangélikus lelkész.

[szerkesztés] Élete

Apja posztókészítő volt Nagyszebenben. Középiskoláit szülővárosában járta, majd 1740. május 13-án a hallei egyetemre ment. Itt három évig teológiát és bölcseletet tanult. 1743. májustól decemberig házitanító volt Bécsben, majd a nagyszebeni gimnáziumban lett tanár. 1758. február 15-től 1763. április 4-ig rektor volt; új tanrendszert és a hazai történelemből való felolvasásokat vezetett be. 1763-ban Nagydisznódon lett lelkész, és 1766. január 29-én nagyszebeni városi lelkésznek választották meg. A lipcsei tudós társaság is tagjai közé választotta.

[szerkesztés] Művei

Dissertatio theologica, de Efficacia S. Scripturae naturali et supernaturali, sub praesid. Sigism. Jacobi Baumgarten... ad diem... oct. 1742. Halae. (Ujra nyomatott Halae, 1753.)
Tabulae oritoriae Freyerianae, Praelectionibus publicis accomodatae. Hely és év n. (Mint a retorikai osztály rektora tanítványai számára Nagyszebenben adta ki; 1762-ben újra nyomtatták és Daniel Filtsch Tirocinium Poeticum-ával bővítették ki.)
Ehrgedächtniss des Wohlgeb. H. Herrn Joseph von Sachsenfels, gewesenen Rittmeisters bei dem löbl. Husarenregimente von Kálnoky Hermannstadt, 1763.
Kurzgefasste und mit Hauptsprüchen der h. Schrift bewiesene Grundsätze der christlichen Religion. Hermannstadt, 1764. és 1780.
Primae Lineae, M. Principatus Transylvaniae Historiam, antiqui, medii et recentioris aevi referentes et illustrantes. Hermannstadt, 1780. (Ezt a munkáját fiatal korában irta és 1762-ig vitte, nem szánta ilyen alakban kiadásra. Eder József Károly 1803-ban újra kiadta és saját munkáját: Observationes criticae et pragmaticae cum X. Excursibus, csatolta hozzá.)

Kisebb történeti s vegyes munkái is jelentek meg: a Neueste aus der anmuthigen Gelehrsamkeit című folyóiratban (1761. Schreiben an den Herausgeber diesen Neusten; Von der Münze des ungarischen Königs Samuel, Von der merkwürdigen siebenbürgischen Münze mit der Aufschrift: A Tergo Et Fronte Malum Tandem Deus Propitiare. A. MDCII. Fatali. Transsylvani), Joachim Münzkabinet-jében (Nürnberg, 1764. II. F. tiz magyar éremnek és az I. kötet XXXIV. tábláján levő szintén magyar érmeknek magyarázatát közli), a Seivert Nachrichten-jében (1785. Catalogus Woyvodorum Transylvaniae ex Diplomatibus erutus), a Siebenb. Quartalschrift-ben (VI. Deutsches Register zu dem im Jahre 1767. in Hermannstadt gedruckten ungarischen Wörterbuch Francz Páriz Pápai und Peter Bod) van egy költeménye is: Panegyricum Francisci I. Imperatoris Augusti 1765. (Schunn S. munkájával együtt) halála után az Archiv des Vereins für siebenb. Landeskunde-ban (N. F. VII. Kurzgefasste historische Nachricht von der walachischen Völkerschaft überhaupt, und insonderheit derjenigen, die heut zu Tage in dem kaiserl. königl. Erbfürstenthume Siebenbürgen anzutreffen ist. Kézirata a m. n. múzeumban.)

Kézirati munkái: Episcopi Transylvani, ex diplomatibus eruti 1764.; Elenchus Pastorum Cibiniensium et Rectorum, qui sub inspectione eorundem Gymnasium direxere, inde a tempore Reformationis concinnatus 1765.; Catalogus Judicum Regiorum Civitatis Cibiniensis et Comitum Nationis Saxonicae in Transylvania, inde a vetustioribus temporibus, quoad fieri licuit, deductus 1765.; Series Magistrorum Civium Cibiniensium, ex documentis 1765.; M. Schmeizelii, Bibliotheca Hungarica... aucta et emendata... 1764.; Georgii Soterii, Transylvania celebris, auctior et emendatior; Adversaria ad Historiam Transsilvaniae ordine alphabeti (eredeti kézirata a m. n. múzeumban); Diarium; Abhandlung von dem Ursprung der verschiedenen Völkerschaften in Siebenbürgen (szintén a m. n. múzeumban, mely a következőnek kivonata); Abhandlung von dem Ursprung der säschsischen Nation in Siebenbürgen; Anleitung zur nöthigen Kenntniss des Fürstenthums Siebenbürgen 1760.; Breviarium Historiae Transylvaniae continens aevum antiquum, medium et recentius a temporibus primis post diluvium usque ad tempora felicissimi regiminis Mariae Theresiae 1767. (az erdélyi múzeum kézirattárában); végre önéletrajza a nagy-disznódi plébánia anyakönyvében