Marija Pavlovna Romanova orosz nagyhercegnő (1786–1859)
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
| Marija Pavlovna nagyhercegnő |
|---|
 Marija Pavlovna (Vlagyimir Borovikovszkij festménye)
|
| Született: |
| 1786. február 16. Pavlovszk; Orosz Birodalom |
| Meghalt: |
| 1859. június 23. (73 évesen) Weimar; Németország |
Marija Pavlovna nagyhercegnő (oroszul: Великая княжна Мария Павловна Романовa; Pavlovszk, 1786. február 16. – Weimar, 1859. június 23.) orosz nagyhercegnő, I. Pál cár ötödik gyermeke, házassága révén Szász-Weimar-Eisenach nagyhercegnéje.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
[szerkesztés] Származása és gyermekkora
Marija I. Pál cár és Marija Fjodorovna (született Zsófia Dorottya württembergi hercegnő) ötödik gyermeke, illetve harmadik lánya volt. Szüleinek tíz gyermeke született, ám ebből a tízből mindössze négy volt fiú (az első kettő, illetve az utolsó kettő gyerek). A trónutódlás érdekében minél több fiúnak kellett volna születnie, így amikor Marija világra jött, jóformán mindenki csalódott volt, mivel fiút vártak.
1786-ban az orosz trónon Marija apai nagyanyja, II. (Nagy) Katalin cárnő ült, aki ragaszkodott hozzá, hogy fia gyermekei az ő felügyelete alatt nevelkedjenek. Marija nem volt különösebben csinos gyermek, de remekül tudott zongorázni, így nagyanyja felfogadta melléje zenetanárnak az olasz operaszerzőt, Giuseppe Sartit.
[szerkesztés] Házassága
1804. augusztus 3-án Marija Szentpétervárott feleségül ment Károly Frigyes szász-weimar-eisenachi nagyherceghez (1783-1853). A ceremónia után a pár még kilenc hónapot töltött az orosz fővárosban, mígnem elutaztak a nagyhercegnő új otthonába, ahol Marijáz hatalmas ünnepségekkel köszöntötték.
Marijának és Károly Frigyesnek négy gyermeke született:
- Paul Alexander Karl (1805-1806)
- Maria Luisa Alexandrina (1808-1877), Károly porosz királyi herceg felesége lett 1827-ben
- Augusta Luisa Katherina (1811-1890), feleségül ment I. Vilmos német császárhoz, így porosz királyné és német császárné lett
- Karl Alexander August (1818-1901), apja halála után Szász-Weimar-Eisenach nagyhercege
Marija nagyhercegnő érdeklődött a művészetek és természettudományok iránt. A szegényebb Szász-Weimarban több alkalommal is komoly összegekkel támogatta ezeket, valamint a szegényeket. Levelezésben állt Vaszilij Andrejevics Zsukovszkijjal, az orosz költővel, és Friedrich Schiller neki ajánlotta utolsó költeményei egyikét. A jénai egyetemen több kurzust is alapított illetve támogatott. 1842-ben Marija meghívta az udvarába Liszt Ferencet, aki tizenhárom éven keresztül a nagyhercegi udvar zenei vezetője lett, aki itt szerezte legtöbb művét.
Miután 1853-ban meghalt Károly Frigyes herceg, Marija teljesen visszavonult a közélettől. Szülőföldjére, Oroszországba tett utolsó látogatása 1855-ben volt, unokaöccse, II. Sándor cár koronázása alkalmával.
[szerkesztés] Halála
Az élete vége felé süketségtől szenvedő nagyhercegnő 1859. június 23-án halt meg, Weimarban. Egy orosz stílusban épített kápolnában temették el, a Goethe-Schiller Mauzóleum oldalán.
)