Münnich Ferenc
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Münnich Ferenc, dr. (Seregélyes, 1886. november 18. – Budapest, 1967. november 29.) magyar kommunista politikus, 1956 után a rendszer második legfontosabb káderja, a rendszer egyik jelképe, NKVD ezredes.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
[szerkesztés] 1956-ig
Eperjesen és Kolozsvárott jogot tanult. Hadnagyként harcolt a keleti fronton az osztrák-magyar hadseregben. Orosz fogságba került 1915-ben, a szibériai Tomszkba deportálták, a KMP alapító tagja. A Szlovák Tanácsköztársaság hadügyi népbiztosa volt. Bécsbe szökött, 1922 és 1936 között a Szovjetunióban élt. Harcolt Spanyolországban, majd 1942 és 1945 között főszerkesztő a Moszkvai Állami Rádió Magyar Osztályán. 1945-ben visszatért Magyarországra, Budapest rendőrfőkapitánya 1946 és 1949 között. Diplomata 1949 és 1956 között.
Bár a keményvonalas kommunista vezetők közé tartozott, október 27-étől november 3-ig Nagy Imre nemzeti kormányának belügyminiszteri tisztségét viselte.
[szerkesztés] Kádárral Moszkvában
Kádár Jánossal és Marosán Györgyel a nyilvánosság tudomása nélkül 1956. november 2-án és 3-án Moszkvában tárgyal a Szovjetunió Kommunista Pártja (SZKP) Elnökségével. Münnich szerepe a moszkvai út előkészítésében nem teljesen tisztázott: Kádár vele találkozott és Münnich Andropov szovjet nagykövettel tárgyalt aznap este (november 1-jén), amikor mindkettőjüket a Szovjetunióba vitték és sokan már a kortársak közül is azt gyanították, hogy Münnich tőrbe csalta Kádárt. (Ugyanakkor az is lehetséges változat, hogy mindkettőjüket akaratuk ellenére vitték el. Ismert, hogy az SZKP elnöksége arra adott utasításokat, hogy a megbízhatónak ítélt kommunista vezetőket válasszák le a Nagy Imre-féle szárnyról, így szerezve támogatókat a magyar kormány megdöntéséhez.)
A szovjet pártvezetés egyes tagjai, főleg Molotov Münnichet szerették volna a magyar miniszterelnöki tisztségre, mert Kádár egyesek szemében azt a benyomást keltette, hogy túl közel áll Nagy Imre miniszterelnök vonalához, miközben Münnich és Bata István nyíltan kiálltak a szovjetek fegyveres beavatkozásának szükségessége mellett. Hruscsov azonban, aki november 3-ra Jugoszláviából érkezett vissza, Kádárt támogatta. [1]
Van olyan feltételezés is, hogy a szovjet vezetők azzal is nyomást gyakoroltak a Kádár-Münnich párosra, hogy ha ők nem vállalják, akkor a Moszkvában tartózkodó Rákosi Mátyás-Gerő Ernő-Hegedűs András trióból léphet valaki a helyükbe. (Ha nem is így történt, ez reális eshetőségnek látszhatott.)
[szerkesztés] A forradalom leverésekor és később
Münnich november 4-től a Kádár János vezette Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányban a fegyveres erők és a közbiztonsági ügyek minisztere, illetve miniszterelnök-helyettes. November 11-től az MSZMP KB tagja. Részt vett a karhatalmi zászlóaljak és a munkásőrség megszervezésében. A Minisztertanács elnöke volt 1958 és 1961 között. A Szovjetunió 1967-ben Lenin-renddel tüntette ki.
| Elődje: Kádár János |
Magyarország miniszterelnöke 1958–1961 |
 |
Utódja: Kádár János |
