Mókuscickányok
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
|
|||||||||||||||
Rendszertan | |||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
|||||||||||||||
|
|||||||||||||||
|
|||||||||||||||
|
|||||||||||||||
|
A mókuscickányok (Scandentia) a méhlepényes emlősök alosztályába tartozó Euarchonta csoport egy rendje. Két család és húsz ma élő faj tartozik a rendbe.
A mókuscickányok valójában nem cickányok, de sokáig a rovarevők rendjébe sorolták őket. Később, anatómiai okokból a főemlősök rendjében kaptak helyet, és egy igen primitív félmajomnak tartották őket. A genetikai vizsgálatok alapján azonban önálló rendet érdemelnek.
A mókuscickányok és a repülőmakik közös ősének fejlődése mintegy 70 millió éve, a késő kréta időszakban vált külön a főemlősökétől; e két rend egymástól mintegy 55 millió éve különült el.
Érdekességük, hogy az állatok közül az ő testtömeghez viszonyított agytömegük a legnagyobb. (Még az emberénél is nagyobb.)
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Rendszerezés
A rend az alábbi családokat, nemeket és fajokat foglalja magában.
- Mókuscickányfélék (Tupaiidae), 4 nem
- Anathana, 1 faj
- Indiai mókuscickány (Anathana ellioti)
- Dendrogale, 2 faj
- Dendrogale melanura
- Dendrogale murina
- Tupaia, 15 faj
- Tupaia belangeri
- Tupaia chrysogaster
- Tupaia dorsalis
- Közönséges mókuscickány vagy Tupaja Tupaia glis
- Tupaia gracilis
- Tupaia javanica
- Tupaia longipes
- Tupaia minor
- Tupaia moellendorffi
- Tupaia montana
- Tupaia nicobarica
- Tupaia palawanensis
- Tupaia picta
- Tupaia splendidula
- Tana (Tupaia tana)
- Urogale, 1 faj
- Urogale everetti
- Anathana, 1 faj
- Ptilocercidae, 1 nem
- Ptilocercus, 1 faj
- Nyílfarkú mókuscickány (Ptilocercus lowii)
- Ptilocercus, 1 faj
[szerkesztés] Elterjedésük, élőhelyük
Hátsó-Indiát és az Indiai-óceán szigeteit lakják.
[szerkesztés] Jellemzőik
Hosszúkás fejük csupasz, tompa orrban végződik. Testük karcsú, a farkuk hosszú, bozontos, kétsorosan szőrös; bundájuk sűrű és puha. 38–44 foguk közül a szemfogak rövidebbek, mint a metszőfogak. Végtagjaikon öt-öt ujj nő. A talpuk meztelen, a külön álló ujjakon rövid, sarló alakú karmok nőnek. A nőstény négy emlője a hasán van.
Fákon élnek; a földre ritkán ereszkednek le. Nappal járnak táplálékuk (főleg rovarok és gyümölcsök) után. Evés közben gyakran ülnek mókusok módjára, és ilyenkor kezeikkel tartják zsákmányukat.
A legtöbb mókuscickány vajmi kevés figyelmet fordít az ivadékgondozásra – olyannyira, hogy az anyáknak két fészkük van: egy, amiben maguk laknak és egy másik, amiben a kicsinyeiket helyezik el. Az ivadékokat mindössze kétnaponta egyszer, akkor is csak öt–tíz percre keresik fel, hogy megetessék őket. Emiatt a mókuscickányok tejében kivételesen sok a tápanyag.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- R. Dawkins: Az Ős meséje. Partvonal Kiadó. Budapest, 2006.
- Brehm: Az állatok világa