Mókuscickányok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Mókuscickányok
Tupaia tana
Rendszertan
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Osztály: Emlősök (Mammalia) Alosztály: Elevenszülők (Theria) Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia) Rend: Mókuscickányok (Scandentia) Wagner, 1825
Családok
Mókuscickányfélék (Tupaiidae) Ptilocercidae
A Wikifajok tartalmaz Mókuscickányok témájú rendszertani információt.
A Wikimedia Commons tartalmaz Mókuscickányok témájú médiaállományokat.

A mókuscickányok (Scandentia) a méhlepényes emlősök alosztályába tartozó Euarchonta csoport egy rendje. Két család és húsz ma élő faj tartozik a rendbe.

A mókuscickányok valójában nem cickányok, de sokáig a rovarevők rendjébe sorolták őket. Később, anatómiai okokból a főemlősök rendjében kaptak helyet, és egy igen primitív félmajomnak tartották őket. A genetikai vizsgálatok alapján azonban önálló rendet érdemelnek.

A mókuscickányok és a repülőmakik közös ősének fejlődése mintegy 70 millió éve, a késő kréta időszakban vált külön a főemlősökétől; e két rend egymástól mintegy 55 millió éve különült el.

Érdekességük, hogy az állatok közül az ő testtömeghez viszonyított agytömegük a legnagyobb. (Még az emberénél is nagyobb.)

Tartalomjegyzék 1 Rendszerezés 2 Elterjedésük, élőhelyük 3 Jellemzőik 4 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Rendszerezés

A rend az alábbi családokat, nemeket és fajokat foglalja magában.

• Mókuscickányfélék (Tupaiidae), 4 nem
  • Anathana, 1 faj
    • Indiai mókuscickány (Anathana ellioti)
  • Dendrogale, 2 faj
    • Dendrogale melanura
    • Dendrogale murina
  • Tupaia, 15 faj
    • Tupaia belangeri
    • Tupaia chrysogaster
    • Tupaia dorsalis
    • Közönséges mókuscickány vagy Tupaja Tupaia glis
    • Tupaia gracilis
    • Tupaia javanica
    • Tupaia longipes
    • Tupaia minor
    • Tupaia moellendorffi
    • Tupaia montana
    • Tupaia nicobarica
    • Tupaia palawanensis
    • Tupaia picta
    • Tupaia splendidula
    • Tana (Tupaia tana)
  • Urogale, 1 faj
    • Urogale everetti

• Ptilocercidae, 1 nem
  • Ptilocercus, 1 faj
    • Nyílfarkú mókuscickány (Ptilocercus lowii)

[szerkesztés] Elterjedésük, élőhelyük

Hátsó-Indiát és az Indiai-óceán szigeteit lakják.

[szerkesztés] Jellemzőik

Hosszúkás fejük csupasz, tompa orrban végződik. Testük karcsú, a farkuk hosszú, bozontos, kétsorosan szőrös; bundájuk sűrű és puha. 38–44 foguk közül a szemfogak rövidebbek, mint a metszőfogak. Végtagjaikon öt-öt ujj nő. A talpuk meztelen, a külön álló ujjakon rövid, sarló alakú karmok nőnek. A nőstény négy emlője a hasán van.

Fákon élnek; a földre ritkán ereszkednek le. Nappal járnak táplálékuk (főleg rovarok és gyümölcsök) után. Evés közben gyakran ülnek mókusok módjára, és ilyenkor kezeikkel tartják zsákmányukat.

A legtöbb mókuscickány vajmi kevés figyelmet fordít az ivadékgondozásra – olyannyira, hogy az anyáknak két fészkük van: egy, amiben maguk laknak és egy másik, amiben a kicsinyeiket helyezik el. Az ivadékokat mindössze kétnaponta egyszer, akkor is csak öt–tíz percre keresik fel, hogy megetessék őket. Emiatt a mókuscickányok tejében kivételesen sok a tápanyag.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• R. Dawkins: Az Ős meséje. Partvonal Kiadó. Budapest, 2006.
• Brehm: Az állatok világa