Lucius Arruntius
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Lucius Arruntius (Lucius Aruntius) (i. e. 1. század – 37) római államférfi, történetíró
6-ban consulságot viselt, a haldokló Augustus legméltóbb utódjának nevezte. Emiatt a gazdag, művelt és jellemes ember gyűlöletessé vált Tiberius előtt, aki még azt sem engedte meg, hogy provinciáját, Hispaniát önállóan kormányozza. Kevéssel Tiberius halála előtt, Seianus és Macro által is üldöztetve öngyilkosságot követett el: felvágta az ereit. Foglalkozott történetírással is, a pun háborúk történetét írta meg ízléstelenül s Sallustiust túlzón utánozva. Életéhez legfontosabb forrrásaink Tacitus, Seneca) levelei és Velleius Paterculus.
[szerkesztés] Források
- Ókori Lexikon I–VI. kötet, szerk. PECZ Vilmos, Franklin Társulat, Budapest 1904.
Ókorportál: összefoglaló, színes tartalomajánló lap
