Louis Renault (jogász)
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Louis Renault (Autun, 1843. május 21. – Barbizon, 1918. február 8.) francia jogász. A hágai békekonferencián való közreműködéséért 1907-ben Ernesto Teodoro Moneta-val egyszerre Nobel-békedíjat kapott.
Édesapja könyvkereskedő volt, ő maga Dijonban és Párizsban tanult jogot és irodalmat. 1868 és 1873 között Dijonban tanított, majd 1873-ban a párizsi egyetemre hívták, ahol 1874-től nemzetközi jogot adott elő.
1875-től tagja volt a Nemzetközi Jogi Intézetnek, amely 1890-től jogi tanácsadóként működött közre nemzetközi kérdésekben. Így Renault a francia kormány megbízásából több nemzetközi konferencián vett részt. 1880 és 1901 között a "Diplomáciai Archívum" kiadója volt. 1902-ben a francia külügyminiszter teljes körű megbízottja lett.
Renault 1899 és 1907 között a hágai békekonferencia irányadó résztvevője volt. Itt a bizottság francia tagjaként vett részt, de emellett számos jogi szakmai kérdéssel is foglalkozott, mint például a genfi egyezmény alkalmazása tengeri háború esetén, illetve a semleges felek jogai és kötelezettségei tengeri háború esetén.
A Francia Becsületrenddel tüntették ki és a Francia Tudományos Akadémia tagja volt.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
|
1901: Dunant, Passy | 1902: Ducommun, Gobat | 1903: Cremer | 1904: Nemzetközi Jogi Intézet | 1905: Suttner | 1906: Roosevelt | 1907: Moneta, Renault | 1908: Arnoldson, Bajer | 1909: Beernaert, Estournelles de Constant | 1910: Berni Állandó Nemzetközi Békeiroda 1911: Asser, Fried | 1912: Root | 1913: La Fontaine | 1917: Vöröskereszt | 1919: Wilson | 1920: Bourgeois | 1921: Branting, Lange | 1922: Nansen | 1925: Chamberlain, Dawes |
)