Litván György

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Litván György, dr. (Budapest, 1929. február 19. – Budapest, 2006. november 8.) magyar történész, a történelemtudományok doktora.

Tartalomjegyzék 1 Életpályája 2 Kitüntetései, díjai 3 Főbb művei 4 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Életpályája

Litván György 1929. február 19-én született Budapesten, polgári értelmiségi családban. Apja, Litván József részt vett az 1918–19-es forradalomban, valamint a polgári radikálisok köréhez tartozott. Litván György 1946–1950 között a budapesti tudományegyetemen történelem–politikai gazdaságtan szakon tanult. 1950–1952 között tényleges katonai szolgálatát teljesítette, majd 1957-ig középiskolai tanárként dolgozott, illetve a Huba utcai vendéglátóipari technikum igazgatóhelyettese volt. 1947–1956 között az MKP, majd az MDP tagja volt, aktívan részt vett előbb az ifjúsági, egyetemi mozgalomban, később a pártoktatásban. 1954-ben csatlakozott a Nagy Imre körül kialakult pártellenzékhez. 1956. március 23-án Budapest XIII. kerületének aktívaülésén elsőként követelte nyilvánosan a jelenlévő Rákosi Mátyás eltávolítását a hatalomból. Aktívan részt vett a Petőfi Kör munkájában, majd a forradalom alatt a Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottságának és a XII. kerületi Nemzeti Bizottságnak a tagja volt. A forradalom leverését követően részt vett a Magyar Demokratikus Függetlenségi Mozgalom létrehozásában és annak tevékenységében, ezért 1959-ben az úgynevezett Mérei-perben a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa Vida Ferenc elnökletével hat év börtönbüntetésre ítélte a fellebbezés lehetősége nélkül. 1962-ben szabadult. 1963–1971 között az Árpád Gimnázium tanára, illetve könyvtárosa volt, majd az MTA Történettudományi Intézetben történészként dolgozott. 1988-ban a Történelmi Igazságtétel Bizottsága, politikai téren pedig a Szabad Demokraták Szövetsége alapító tagja volt. 1991-től az 1956-os Magyar Forradalom Történetének Dokumentációs és Kutatóintézetének az igazgatója. 1995 óta az ELTE Szociológiai Intézetben egyetemi tanár. Kutatási területe a századeleji magyar társadalmi és politikai gondolkodás, a Trianonhoz vezető politikai, diplomáciai és katonai folyamatok, valamint az elmúlt fél évszázad történelme volt.

[szerkesztés] Kitüntetései, díjai

• Akadémiai Díj (1992),
• Deák Ferenc-díj (1994),
• a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje(1996)
• a francia Becsületrend lovagja (1997)
• Bibó István-emlékdíj (2000),
• Demény Pál Emlékérem (2000),
• Nagy Imre Érdemrend (2004),
• Pro Urbe díj (2005),
• Széchenyi-díj (2006).

[szerkesztés] Főbb művei

• A magyar szociológiai irodalom bibliográfiája I. (1970) és II. (1975) (szerkesztőként)
• A szociológia első magyar műhelye (1973)
• Szerette az igazságot (1977)
• Magyar gondolat – szabad gondolat (1978)
• Szabó Ervin, a szociaizmus moralistája (1993)
• Jászi Oszkár (2003)

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Nekrológ (hvg.hu)
• (angol nyelven) Litván György Jászi-monográfiájáról