Leclanché-elem
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
A legismertebb galvánelem-típust Georges Leclanché francia kémikus 1866-ban készítette el.
[szerkesztés] Kialakítása
Egy üveg serlegben helyezik el a szénrúdból készített pozitív elektródot. A negatív elektródja cinkrúd. Az edényt tömény szalmiáksó oldattal töltik fel.
Mivel a szén elektródon működés közben hidrogén gáz fejlődik, ami káros az elem működésére, ezért a szénrudat barnakőporral veszik körbe. Ez a por megköti a keletkező hidrogén gázt. A port a szénrúddal együtt egy mázolatlan (porózus) agyaghengerbe teszik.
A pozitív elektróda körüli kivirágzás (sókiválás) elkerülésére parafinnal vonják be az a barnakőpor felszínét.
Az elektrolit párolgását úgy akadályozzák meg, hogy a felszínére olajat, vagy petróleumot öntenek.
A szárazelem is egy célszerűen kialakított Leclanché-elem.
[szerkesztés] Tulajdonságai
Üresjárati feszültsége 1,5 Volt.
Belső ellenállása 1 Ohm.