Krétai Szent András

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Krétai Szent András (660 – 740 körül) szerzetes, ókeresztény író

Damaszkuszban született, Jeruzsálemben volt szerzetes, majd 680 körül, konstantinápolyi tartózkodása alkalmával diakónussá szentelték. 692-ben Gortüna püspöke, Kréta metropolitája lett. Püspöksége elején aláírta a monofizita hitvallást. Philippikosz bizánci császár bukása után (713) ortodox nézeteket vallott, ám írásaiban nem támadta a monofizitizmust. A képrombolók cáfolására írt állítólagos művéből csak töredékek maradtak fenn, ám ezek hitelessége kétséges. Krétai Szent andrás elsősorban homíliáiról ismert. Beszédeinek száma ötvenre tehető, ezek közül a mai napig mintegy huszonkilenc jelent meg nyomtatásban. Legtöbb beszédében a Krisztus-ünnepek tartalmát, jelentőségét fejtegeti, de számos beszédben dicsőítette Szűz Máriát is (három homília Mária elszenderedéséről, négy beszéd Mária születésének ünnepére). Beszédeire a kor retorikai pompája jellemző, bizonyítják szerzőjük alapos dogmatikai tudását is. Bizáncban hírnevét főképp költeményeivel alapozta meg. Ő volt az első liturgikus kánon alkotója. E kánon nem más, mint kilenc ódára bővített kontakion, amelynek minden ódája három vagy több versszakból állt. Híres „Nagy kánon"-a 250 strófából áll. Költői tehetsége elmaradt Melódoszé mögött. A nagy kánonon kívül kánont költött még Szent Anna fogantatásáról, Szűz Mária születéséről és Lázárról. Egyetlen jambusokból álló költeményében, amely 128 sorból áll, elmondja megtérését az ortodox hitre a monothaléta tévelygések után. Költeményeit Agathón diakónusnak ajánlotta.