Kovács Dávid
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Kovács Dávid (Budapest, 1976. március 15. – ), a Jobbik egyik alapítója, első elnöke, majd alelnöke. 2008. március 10-én kilépett a pártból. Óraadó a Károli Gáspár Református Egyetemen.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Életútja
1976. március 15-én született Budapesten. Szülei pedagógusok. Édesapja, dr. Kovács Etele a Testnevelési Egyetem oktatója. Édesanyja, Végh Valéria nyugdíjas általános iskolai tanár. Két testvére van, Attila bátyja középiskolai tanár, míg nővére Anita, könyvtárosként dolgozik. 2002 januárjában végezett az ELTE Bölcsészettudományi Karának történelem szakán. Jelenleg a Károli Gáspár Református Egyetemen tanít a két világháború közötti eszmetörténetről.
[szerkesztés] Munkássága
Egyetemi évei alatt kapcsolódott be a hallgatói önkormányzatok tevékenységébe. 1998-tól két évig töltötte be az ELTE BTK hallgatói önkormányzatának elnöki tisztségét, majd az ELTE valamennyi diákját képviselő testületet vezette. 2000 januárjától a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK) elnökségi tagjává választották, a szervezet felsőoktatás-politikai stratégiájának kidolgozása és képviselete volt a feladata. E feladat kapcsán részt vett számos, a HÖOK által jegyzett szakmai anyag elkészítésében, amelyek felölelik a magyar felsőoktatás legfontosabb kérdéseit (diákhitel, kreditrendelet, hallgatói juttatási rendszer, a felsőoktatási törvény módosítása). A HÖOK delegáltjaként tagja volt a Magyar Akkreditációs Bizottságnak (MAB) és az Országos Kredit Tanácsnak (OKT), állandó meghívottként vett részt az Országgyűlés Ifjúsági és Sport Bizottságának, valamint Oktatási és Tudományos Bizottságának a munkájában.
A közélet és a magyar sorskérdések már gimnáziumi évei alatt is erősen foglalkoztatták, aminek egyenes következménye volt, hogy 1994 elején belépett a Magyar Igazság és Élet Pártjába. Az egyetemi évei alatt megszerzett vezetői, illetve szakmai tapasztalatait és kapcsolatrendszerét használta fel a Jobboldali Ifjúsági Közösség létrehozásában, amelynek elnöki tisztségét két éven keresztül látta el.
[szerkesztés] A Jobbiknál
2003 októberében a Jobbik Magyarországért Mozgalom elnökévé választották.
„Feladatunknak éreztük, hogy a rendszerváltozás idején, illetve utána eszmélő fiataloknak a nemzeti, keresztény politikában betöltött aktív, lendületes szerepét fenntartsuk, és lehetőség szerint gyarapítsuk.” – állítja a politikus. A 2006-os országgyűlési választásokon induló MIÉP-Jobbik a Harmadik Útnak társelnöke lett. A Jobbik Magyarországért Mozgalomban 2006 őszén lejárt az elnöki megbízatása, s a párt novemberi 25-ei Kongresszusán alelnökként szavazott neki továbbra is bizalmat a tagság, mivel az elnöki tisztségre nem fogadta el a felkéréseket, az elnöki posztot Vona Gábor vette át.
2008. március 10-én a párt másik két alapító tagjával együtt (Nagy Ervin választmányi elnök és Fári Márton a párt etikai bizottságának elnöke) kilépett a pártból.[1] Indoklásuk szerint: "A Jobbik vezetői nem rendelkeznek, nem is rendelkezhetnek semmiféle hatékony eszközzel a Magyar Gárdába belépők megszűrésére, miként az is kérdéses, hogy hosszabb távon sikerülhet-e befolyást gyakorolni a jogilag teljesen különálló egyesületi formában működő Magyar Gárdára. Ez felmérhetetlen, így számunkra vállalhatatlan veszélyforrást jelent egy olyan politikai helyzetben, amikor a hatalom a provokációk és az önmerényletek eszközétől sem riad vissza". Egyes vélemények szerint viszont anyagi természetű ügy van a kilépés hátterében.[2]
