Kortholt
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
A kortholt (német Kurz = 'rövid' + Holz = 'fa') a reneszánsz korában népszerű fából készült fúvós hangszer, a nádnyelves hangszerek családjába tartozik. Neve arra utal, hogy a fagotthoz, dulciánhoz hasonlóan U alakú kettős furata van, így a viszonylag rövid hangszer is mély hangot tud kiadni. Ráadásul az említett hangszerektől eltérően ezek a furatok cilindrikusak, állandó keresztmetszetűek, ami még mélyebb hangot eredményez.
Szélsapkában elhelyezett kettős nádsíppal szólaltatható meg, ami azt jelenti, hogy a játékos ajkaival közvetlenül nem érinti a nádfúvókát, hanem egy nyíláson keresztül levegőt fúj egy kamrába, amiben a nádsíp van. Emiatt, és a csőrezonátor hengeres mivolta miatt az oktávátfújás nem lehetséges, de számos hanglyuka és különleges fogásmódjai révén két oktáv hangterjedelem átfogására képes.
A görbekürthöz és a többi szélsapkás duplanádas hangszerhez hasonlóan zizegő, de azokénál lágyabb hangja van. A hangszer különböző méretű, szoprán, alt, tenor és basszus változatai konzortot alkottak.
Kortholt néven említik esetenként rokonhangszereit, a dulciánt és a sordonét is.
[szerkesztés] Források
- John Henry van der Meer: Hangszerek – ISBN 963 330 670 1
- Brockhaus Riemann zenei lexikon – ISBN 963 330 474 1
[szerkesztés] Külső hivatkozások
| Nádnyelves hangszerek |
| Ókori hangszerek: |
| aulosz |
| Régi zenei hangszerek: |
| dulcián • görbekürt • kortholt • pommer • schalmei • szarruszofon |
| Egzotikus, népi hangszerek: |
| zurna • duda |
| Mai hangszerek: |
| angolkürt • fagott • klarinét • oboa • oboa d’amore • szaxofon • tárogató |
Zeneportál: összefoglaló, színes tartalomajánló lap
