Koppány (nemzetségfő)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Ez a szócikk (vagy szakasz) nem tünteti fel a forrásokat, melyek segítségével készült.
Segíts megbízható forrásokat találni, hogy alátámaszthassuk, ami a lapon olvasható!

Koppány Géza fejedelem rokonának, Tar Zerindnek a fia volt.{Neve proto-türk, ótürk nyelvű, jelentése: "Magas Termetű".} Géza halála után a szeniorátus elve alapján neki kellett volna örökölnie a hatalmat, de Géza és családja nem így gondolták, ők Vajkot (a későbbi Istvánt) választották. Ezzel is folytatni akarták a sort, mivel Géza is apját, Taksony fejedelmet követte az uralkodásban. Géza halála után magának követelte a főhatalmat (a régi magyar törvények értelmében jogosan), és fellázadt István ellen.

Az 1077 körül írt nagyobbik legenda így ír róla:
„De minden jónak ellensége, az irigységgel és gonoszdsággal teljes ördög, hogy Krisztus apródjának szent szándékát szétzilálja, belháborút támasztott; az ő sugallatára a pogány nép vonakodott nyakát a keresztény hit igájába hajtani...”

[szerkesztés] Származása

Tar Zerind fia volt, akinek származását nem ismerjük biztosan. De mivel Koppány felléphetett a fejedelmi cím megszerzéséért a szeniorátus elvére hivatkozva és el akarta venni az elhunyt fejedelem feleségét (levirátus), Saroltot, a későbbi I. István anyját, ezért minden bizonnyal Árpád fejedelem leszármazottja volt.

A történészek legvalószínűbbnek azt tartják, hogy Árpád legidősebb fiának, Tarhosnak volt Tevel fia Tar Zerind az unokája, s így Koppány a dédunokája. Eszerint Koppány Árpád ükunokája volt. Olyan elmélet is létezik, amelyik Tar Zerindet Géza öccsével, Mihállyal, Koppányt pedig Szár Lászlóval azonosítja, arra alapozva, hogy ők is megkeresztelkedtek (mint ahogy István eredeti neve Vajk volt, és Gézát is István névre keresztelték, csak nem használta), még ha csak színleg is.

[szerkesztés] Birtokai

Somogyban voltak birtokai, de minden bizonnyal birtokában volt a korábban Tar Zerind majd Géza által birtokolt alsó-dunai és bihari dukátus, ami a fejedelem utáni rangidős dinasztiatagot illette meg.

[szerkesztés] A Koppány által vezetett felkelés

A Koppány szította felkelés Géza fejedelem halála után, 997 első hónapjaiban robbanhatott ki, csapatai Somogyból indultak északi irányba. A kizárólag az idegenek iránt ellenséges, a pogányságot feladni nem akaró magyarokból álló csapatai a kisebbik legenda tudósítása szerint „ostrom alá vették a közkeletű néven Veszprémnek mondott várost, hogy ezzel Istvánnak még nagyobb gyalázatára legyenek, amennyiben székhelyüket épp arra a helyre tennék, ahol a király megszállni és tartózkodni szokott, s ahonnét a többi erősség elfoglalásához is könnyebb út nyílott”.

A lázadók ellen az alig 16-17 éves István Esztergomból indult délre, miután ott őt karddal övezték. A pannonhalmi apátság alapítólevele szerint István ekkor Pázmány (Patzmann), Hont (Hunt), Orci vezérek és Domokos nevű pap jelenlétében fogadalmat tett Szent Mártonnak, hogy ha az ő érdemei révén győzedelmeskedik, akkor a pannonhalmi monostort gazdagon megajándékozza.

A lázadók hadra kelését olyan gyorsan követte István német lovagokból, magyar egységekből és más katonai segédnépekből álló csapatainak rajtaütése, hogy még mielőtt az ellenzék egységfrontot alkothatott volna, a vezér és serege megsemmisült. A döntő ütközet valószínűleg valahol a mai Veszprém és Várpalota között zajlott le. Koppányt azonban István seregeinek vezére, Wasserburgi Vecellin sváb lovag párviadalban már a döntő csata előtt fogságba ejtette, így a döntő csatában a lázadóknak vezérük nélkül kellett harcolniuk. István a fogságba esett Koppányt azonnal megölette, a holttestet négy részre vágták és kitűzték az ország négy legfontosabb várában, Győrben, Veszprémben, Esztergomban és Gyulafehérváron.

A pannonhalmi kiváltságlevél szerint a győzelem után István Somogy minden tizedét a pannonhalmi monostornak adta. A Hartvik-féle István-legenda ezt még megtoldotta azzal, hogy ha valamely somogyi embernek történetesen tíz gyermeke született, tizedik magzatát Szent Márton kolostorába kellett adnia.

A Koppány feletti győzelem haszonélvezői a pannonhalmi apátságon kívül az Istvánt sikerhez segítő német lovagok lettek. A legfőbb győztesnek mégis István tekinthető, aki Koppány lázadásának leverésével bizonyította, hogy övé a főhatalom a Kárpát-medence nyugati felében, és példát mutatott, hogy további sikerei esetén milyen sors vár a térség középső és keleti részére is.