Kisúgó
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
A Kisúgó illegális, szamizdat magyar folyóirat volt az 1980-as évek elején, a magyar kommunista rendszer utolsó évtizedében, amely a Beszélő című szamizdat periodikával egyidőben indult.
Lányi András kezdeményezte 1980 augusztusában, írt bele többek közt Szabó Miklós, Tamás Gáspár Miklós és sokan mások, de mindenki névtelenül, hogy elkerülhessék a rendőrségi-titkosrendőrségi zaklatásokat. Az újság megindítását egy baráti kör határozta el: Dániel Ferenc, Bojtár Endre, Horváth Iván, Vági Gábor és Lányi András (Bojtár és Horváth később visszaléptek). Dániel révén kerültek kapcsolatba Orosz Istvánnal, aki vállalta az anyag stencilezését. Az anyag már 1980-1981 fordulóján kész volt, Oroszhoz tavasszal került.
Sokak szerint a Kisúgó a Beszélőnél színvonalasabb volt, de csak egyetlen száma jelent meg, 1981 októberében, egy héttel a Beszélő megjelenése után. (Az időzítésről utólag vita bontakozott ki a két lap köre között.) Vági Gábor vezércikke az ellenzéki programkészítés szükségességét fogalmazta meg.
A Beszélő köréhez tartozó Kőszeg Ferenc elbeszélése szerint a Kisúgó azért volt mégis rövid életű, mert nem tudták megszerezni a stabil megjelenéshez szükséges infrastruktúrát és belátták, hogy az elnyomás miatt szűk piac nem bírna el két hasonló profilú szamizdatot [1].
