Kaesz Gyula

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Kaesz Gyula (nevének kiejtése: kész) (Budapest, 1897. július 13. – Budapest, 1967. május 12.): építész, belsőépítész, bútortervező, grafikus, főiskolai tanár, az Iparművészeti Főiskola egykori rektora.

Tartalomjegyzék 1 Életpályája 2 Kitüntetései 3 Könyve 4 Művei 4.1 Belsőépítészként 4.2 Építészként 5 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Életpályája

A budapesti Iparművészeti Iskolában tanult. Fiatal korában több országos pályázaton nyert első díjat (debreceni krematórium építése, szombathelyi temető, Győr város új városrendezése). 1919-től 1952-ig az Iparművészeti Iskola (később: Főiskola) tanára, majd 1952 és 1958 között az Iparművészeti Főiskola igazgatója volt. Ő hozta létre az ipari formatervezési tanszéket. Szerkesztői tevékenysége is jelentős: A Bútor c. szakfolyóirat szerkesztője volt 1935 és 1938 között. Részt vett az Új Építészet és a Tér és Forma szerkesztésében is. Több kiállítást és kiállítási pavilont tervezett. Az Akadémiai Kiadó Művészeti Lexikonának (1966) munkatársa volt.

[szerkesztés] Kitüntetései

• érdemes művész (1965)
• Kossuth-díjas (1956)
• Munkácsy-díjas

[szerkesztés] Könyve

• Ismerjük meg a bútorstílusokat (Budapest, 1962, majd 1999)

[szerkesztés] Művei

[szerkesztés] Belsőépítészként

• Milánói Triennálé, 1933- 1935
• A párizsi világkiállítás magyar pavilonja, 1937
• Közlekedési Kiállítás, 1947
• Volt Flóris-cukrászda
• Nemzeti Takarékpénztár

[szerkesztés] Építészként

• Kassai Kereskedelmi Bank,

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Pavilon építészet a 19- 20. században a Magyar Építészeti Múzeum gyűjteményéből

(Pavilon periodika különszám 2001, ISSN: 0865 – 6622)

• Magyar Életrajzi Lexikon