Josza Buszon

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Ez a szócikk (vagy szakasz) nem tünteti fel a forrásokat, melyek segítségével készült. Segíts megbízható forrásokat találni, hogy alátámaszthassuk, ami a lapon olvasható! Az ezen a lapon látható jelölés 2007 márciusából származik.

Josza Buszon vagy Josza no Buszon (japánul: 与謝蕪村; eredeti neve Tanigucsi; 1716, Kema [ma Oszaka része] – 1784. december 25., Kiotó) japán költő és festő. Macuo Basó és Kobajasi Issza mellett az Edo-korszak egyik legnagyobb költője.

Húszéves korában Edóba (a mai Tokió) költözött, és Hajano Hadzsintól tanult költészetet. Mestere halála után Simo-Usza (ma Ibaragi) tartományba ment. Példaképe, Macuo Basó nyomdokain bejárta Honshu északi erdeit – ez a táj ihlette Basó híres művét, a Keskeny út északra (Oku no hoszomicsi; 奥の細道) című, haikubetéteket tartalmazó prózáját. Buszon útijegyzetei 1744-ben jelentek meg; ekkor használta először írói nevét.

Japán más részeit is beutazta, végül 42 éves korában Kiotó városában telepedett le. Valamikor ezután kezdte Josza néven kiadni verseit (a név talán édesanyja szülőhelyére utal).

45 évesen nősült meg, egy lánya született, Kuno. Buszon a kiotói Szumija iskola költészet-tanára lett. 1770-ben elnyerte a jahantei (夜半亭) címet (ami egyébként mestere, Hadzsin írói álneve is volt).

68 évet élt, a kiotói Konpukudzsi temetőben nyugszik.