Jelena Pavlovna Romanova orosz nagyhercegné (1807–1873)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Jelena Pavlovna nagyhercegné
Jelena Pavlovna
Született:
1807. január 9. Stuttgart; Németország
Meghalt:
1873. február 2. (66 évesen) Stuttgart; Németország

Jelena Pavlovna nagyhercegné (oroszul: Великая Kняжна Елена Павловна Романова; Stuttgart, 1807. január 9. – Stuttgart, 1873. február 2.) orosz nagyhercegné, született Prinzessin Friederike Charlotte Marie von Württemberg, Pál württembergi herceg lánya, Mihail Pavlovics nagyherceg felesége.

Tartalomjegyzék 1 Élete 1.1 Származása 1.2 Házassága 2 Jegyzetek 3 Források

[szerkesztés] Élete

[szerkesztés] Származása

Sarolta hercegnő Pál württembergi herceg és Sarolta szász-hildburghauseni hercegnő első gyermeke volt az öt közül. 1815-ben Pál herceg Párizsba költözött, elhagyva feleségét és két fiát. Lányai, Sarolta és Paulina vele tartottak, és a francia fővárosban nőttek fel.

A lányok egyszerű, nem rangjukhoz méltó körülmények között cseperedtek fel, de ennek ellenére Saroltából egy igen művelt, és nagyon intelligens lány lett. Jővőjéről tizenöt éves korában döntött a családja, amikor eljegyezték I. Sándor orosz cár öccsével, Mihail Pavlovics nagyherceggel. A fiatal jegyesek csak egy évvel az eljegyzésük után, 1823-ban találkoztak a határon, ahol a „hercegkisasszony mindenkit elbűvölt higgadtságával és intelligenciájával.”^[1]

[szerkesztés] Házassága

Sarolta Oroszországban felvette az ortodox kereszténységet, és így nagyhercegnéi rangot, valamint új nevet – „Jelena Pavlovna” – kapott. 1824. február 20-án keltek egybe. Jelena anyósának, Marija Fjodorovna cárnénak a halála után a pár megkapta a cárné pavlovszki otthonát, ahol a család rengeteg időt töltött.

Jelenának és Mihailnak hat gyermeke született:

• Marija Mihajlovna nagyhercegnő (Moszkva, 1825. március 9. – Bécs, 1846. november 19.), nem házasodott meg, és gyermektelenül halt meg
• Jelizaveta Mihajlovna nagyhercegnő (1826. május 26. – 1845. január 28.), feleségül ment Adolf nassaui herceghez, így Nassau hercegnéja lett
• Jekatyerina Mihajlovna nagyhercegnő (1827. augusztus 28. – 1894. május 12.), öszeházasodott Georg August mecklenburg-strelitzi herceggel
• Alekszandra Mihajlovna nagyhercegnő (Moszkva, 1831. január 28. – Moszkva, 1832. március 27.)
• Anna Mihajlovna nagyhercegnő (Moszkva, 1834. október 27. – Szentpétervár, 1836. március 22.)

A sok gyermek ellenére a házasság nem volt boldog. Mihail nem szerette a feleségét; a nagyherceget csak a katonaság érdekelte. Jelena boldogtalan volt, ami híven tükröződik sógora levelében: „Egyet kell értenünk abban, hogy ezt a fiatal és elbűvölő hölgyet szükségtelenül és haszontalanul áldozták fel. Helyzete rettenetes volt.”^[2] A nagyhercegné 1827-ben elhagyta Oroszországot, de a cári család nem engedélyezett számára hosszabb távollétet, így hamarosan vissza kellett térnie.

Miután a hazatért, Jelena helyzete jobbra fordult. Összebarátkozott sógorával, I. Sándor cárral és feleségével, Jelizaveta Alekszejevna cárnéval. Rengeteget segített a félénk Marija Alekszandrovna nagyhercegnőnek, Sándor nagyherceg (később II. Sándor néven orosz cár) feleségének, aki később Oroszország cárnéja lett. Férje 1849-ben bekövetkezett halála után a nagyhercegné előtérbe került, és aktívan részt vett a politikában. Számos intézményt pártfogolt, többek között művészeti és jótékonysági szervezeteket is. II. Sándor uralkodása alatt támogatta unokaöccse reformjait, létrehozta a Szentpétervári Zeneiskolát, valamint ápolónővér-rendet alapított, mely az orosz Vöröskereszt alapjait képezte.

A nagyhercegné hatvanhat éves korában, 1873. február 2-án halt meg szülővárosában, Stuttgartban.

[szerkesztés] Jegyzetek

[szerkesztés] Források

• Z eepvat, Charlotte: Ablak egy elveszett világra – A Romanov-család fotóalbuma