Jean de La Fontaine
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Jean de La Fontaine (Château-Thierry (Champagne), 1621. július 8. – Párizs, 1695. április 13.) francia író és költő
Írt elégiákat, színműveket is, de népszerűségét állatmeséinek (fabuláinak) köszönheti. Fabulái 12 könyvben jelentek meg, az első hatot az ifjú trónörökösnek írta, ezekhez Phaedrus ismert állatmeséit verses formában lefordította franciára. A következő hat már nem annyira gyermekeknek, inkább felnőtt olvasóknak szól. A mesékbe szőve éles iróniával bírálta kora társadalmi erkölcseit, az emberi gyarlóságokat, XIV. Lajos és a spanyol király között lévő vetélkedést. Elemzői szerint az utolsó állatmesék írásának idején La Fontaine már azzal a szándékkal alkotott, hogy az állatok javára ítéljen az emberek felett.[1] Leghíresebb állatmeséi A holló és a róka, A tücsök és a hangya.
Fabuláit a francia grafikus, festő és szobrász, Gustave Doré illusztrálta. 1922-ben összes meséi megjelentek magyarul Vikár Béla fordításában és Haranghy Jenő illusztrációival az egykori Dante Kiadó gondozásában.[2]
