IV. Lipót osztrák herceg
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
IV. Lipót (1371–1411. június 3., Bécs) Ausztria hercege az osztrák Habsburgok Lipót-ágának uralkodója volt.
III. Lipót második fiaként látta meg a napvilágot 1371-ben. Bátyja, Vilmos trónra lépésekor megtette őt érvényes társuralkodójává. Így ő lett az ősi svájci Habsburg birtokok és Felső-Ausztria egyes részeinek ura. Lipót lett a svájci ellenzék arca az osztrák közigazgatás ellen. 1391-től egész Felső-Ausztria a kezébe került, 1396-tól 1406-ig pedig már Tirolt is ő kormányozta.
1393-ban feleségül vette Catherine de Valoist (Valois Katalint), II. Fülöp burgund herceg lányát. Ám az asszony 1425-ben elhunyt. Egy gyermekük sem élte meg a felnőtt kort.
1402-es halálakor trónját öccseire Ernestre és Frigyesre hagyta, akiket 1406-ban, a gyermek nélkül elhunyt Vilmos halála után társuralkodóvá koronáztatott. Ekkor lett Lipót a Habsburg család feje. Mivel Lipót is utód nélkül halt meg Ernest és Frigyes megállapodást kötöttek a területek felosztásáról. Ernest kapta Alsó-Ausztriát, Frigyes pedig Felső-Ausztriát és Tirolt. Ernest ezenfelűl megszerezte Stájerország és a környező területek irányítását is. Frigyes alig töltötte be a huszat amikor Tirol egyeduralkodója lett. Lipót a család fejeként megmaradt Felső-Ausztria ura.
1406-ban Lipót végetvetett fiatal unokatestvére V. Albert fölötti gyámságának, ezzel súlyos konfliktusba került öccsével, Ernesttel.
Lipótot a bécsi Szent István-dóm hercegi kriptájába temették el.
Előd: III. Lipót |
osztrák herceg | Utód: Vas Ernest és IV. Frigyes |