Iszap

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Az iszap olyan a vízben lebegtetett hordalékból kiülepedő vagy a jégár alatt szállított laza üledék, amely tömegének több mint a fele kőzetliszt. Az iszapok kötöttsége szerint megkülönböztetjük a vízben széteső, laza aleuritot az erősebben kötött, tömör aleurolittól. Ezek neve a görög aleuron (= liszt) és lithosz (kő) szavak összevonásából származik. Az aleurit még egyértelműen laza üledék, az aleurolitot már üledékes kőzetnek tekinthetjük.

Iszapban

Tartalomjegyzék

1 Keletkezése, üledékföldtani csoportosítása
2 Szemcsék és kötőanyag
3 Kémiai összetétele
4 Források

[szerkesztés] Keletkezése, üledékföldtani csoportosítása

A törmelékesnek nevezett szemcsék közül a homok és az kőzetliszt zömmel a fizikai, az agyag a kémiai mállás terméke. Ezeket a szemcséket vagy a szél, vagy a víz elszállítja eredeti helyükről (előfordul, hogy e két folyamat többször is váltja egymást). A lerakott, laza üledék szövetét, szerkezetét döntően meghatározza, hogy milyen szállító közegből ülepedett ki, és ennek megfelelően máshogyan is nevezzük őket: a szélfútta, zömmel kőzetliszt méretű szemcsékből álló üledék a lösz; a vízből ülepedő, zömmel kőzetliszt méretű szemcsékből álló üledék az iszap. lerakódásuk környezete szerint megkülönböztetünk:

folyóvízi,
tavi,
glaciális,
tengerparti és
sekélytengeri

iszapokat.

[szerkesztés] Szemcsék és kötőanyag

A törmelékanyag mállása a vízi szállítás közben folymatos, ezért a vízből lerakódott üledékben túlsúlyba kerülnek a kémiai mállásnak leginkább ellenálló ásványok:

kvarc (többség),
földpátok (főleg plagioklász),
csillámok (szericit, klorit).

Járulékos ásványok:

andaluzit,
apatit,
amfibol,
augit,
diopszid,
epidot,
zoizit,
gránát,
rutil,
disztén,
turmalin,
glaukonit,
pirit,
hematit,
magnetit,
ilmenit,
sziderit.

Az iszap pórusaiban (szemcseközi terében) kiváló másodlagos ásványok összeragasztják, összekötik a törmelékes szemcséket, ezért ezeket az iszapbók keletkező aleurolit kötőanyagának (cementjének) nevezzük. Az aleurolit kötőanyagában a leggyakrabban az alábbi ásványok fordulnak elő:

agyagásványok,
karbonátásványok,
kova,
vas-oxi-hidroxidok,
szulfátásványok,
szerves anyagok.

[szerkesztés] Kémiai összetétele

Ásványtani összetételéből adódóan az iszap legjelentősebb kémiai összetevője a szilícium-dioxid. Az alumínium jellemzően a törmelékes szilikátokban (főleg a földpátokban) és az agyagásványokban fordul elő, a vas a színes szilikátokban (amfibolok, piroxének), az opak ásványokban (magnetit, ilmenit, hematit) és a cement oxi-hidroxidjaiban, a magnézium a kloritban és a dolomitban, a kalcium kisebbrészt törmelékes kalcitszemcsékben, nagyobbrészt a meszes cementben. A nátrium többnyire nagyobbrészt földpátokban és kisebbrészt gyagásványokban, a kálium nagyobbrészt agyagásványokban és kisebbrészt a káliföldpát maradványaiban van jelen; a kén főleg piritben, anhidritben és gipszben lehet.