I. Albert német király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

I. (Habsburg) Albert (1255. július – 1308. május 1.) német király és ugyancsak I. Albert néven osztrák herceg.

I. Rudolf német-római császár és Hohenberg Gertrud fiaként született 1255-ben. Az ifjú Habsburg örökös megkapta apjától az osztrák herceg és a Stájerország hercege címeket, bátyjával, II. Rudolffal együtt 1282-ben. 1283-ban egyedülálló kormányzatot kapott apjától és így szembetűnő sikereket ért el.

Ám Rudolf nem tudta biztosítani a német királyi trónt fia számára, így 1291-es halálakor a választófejedelmek félve Albert kiteljesedő hatalmától Nassau-Weilburg-i Adolfot választották meg királynak. A sváb alattvalók lázadása arra kényszerítette Albertet, hogy elismerje riválisa korlátlan hatalmát és megelégedjen a Habsburg területek kormányzásával.

A kezdeti kudarcok ellenére Albert nem adta fel a reményt hogy megszerezze a királyi trónt és 1298-ban elérte, hogy a választófejedelmek többsége megválassza őt. Adolf és Albert seregei a Gölheimi csatában találkoztak Worms közelében, ahol maga Adolf is elesett. Így Albert elfoglalhatta a trónt. Hogy megerősítse a hatalmát, újra megválaszttatta magát Frankfurtban 1298. július 27-én és megkoronáztatta magát Aachenben augusztus 24-én.

Albert feleségül vette Goerz-Tirol-i Erzsébetet, II. Meinhard karintiai herceg lányát, aki a korai Babenberg őrgrófok leszármazottja volt, de a hercegeké nem. Egyik fiukat Ausztria védőszentje után Lipótnak keresztelték. Az igazat megvallva Erzsébetet több szál fűzte a császári trónhoz mint Albertet. Ugyanis az asszony leszármazottja volt, IV. Henrik német-római császárnak és unokahuga Bajorország grófjának, Ausztria legfontosabb szomszédjának.

Erzsébet hét fiút szült férjének, többek között Rudolfot, Frigyest, Ottót és Albertet is, valamint öt lányt. Bár kemény és erőskezű uralkodó volt az igazságot mindig szem előtt tartotta, ha az nem ütközött a saját céljaival. Bátorította a városokat a tartományurak elleni lázadás tervének megvalósításában, hogy aztán dekrétumokban kötelezze le az urakat. A jobbágyok pártfogóra találtak ebben az egyszerű és igazságos uralkodóban, aki még a megvetett és üldözött zsidókat is megvédte. Azonban a svájci kantonokban mégis kegyetlen elnyomóként vált ismerté, ahol a 16. században legendák születtek a zsarnok kegyetlenségéről.

Albert mindig kereste az alkalmat hogy fontos szerepet tölthessen be az európai politikában. Elsőként látszólag közvetítő szerpet töltött be Franciaország és Burgundia vitájában, de VIII. Bonifác pápa elutasította , hogy engedélyezze a változó eljárásmódot. 1299-ben megállapodást kötött IV. Fülöp francia királlyal, melynek értelmében Rudolf, Albert fia elvette Blanche-t, Fülöp lányát. Később elidegenedett a francia királytól, de 1303-ban Bonifác elfogadta őt német királynak és jövendőbeli német-római császárnak, Albert pedig elfogadta hogy, a pápa egyedüli joga a császári korona adományozása és egyik fia sem lehet német király a pápa beleegyezése nélkül.

Albert kudarcot vallott azon próbálkozásában, hogy beolvassza Németalföld Holland és Zeeland tartományát a Német-Római Birodalomba hűbérbirtokként I. János gróf halála után, 1299-ben. De 1306-ban megvédte a cseh trónt fia, Rudolf számára, III. Vencel halála után. Albert megújította az igényt amit még elődje, Aldolf, támasztott Türingia irányába, valamint mivel Vencel a cseh mellett a magyar trónt is birtokolta arra is igényt tartott jogos örökségként. Türingia elleni támadása vereséggel végződött Luckánál 1307-ben és fia, Rudolf halála után a hatalma meggyengült Kelet-Európában. A Rajna feletti befolyásra tett kísérletei során szembe került a helyi püspökkel és a rajnai palotagróffal, de a városok őt támogatták így végül felőrölte ellenfelei ellenállását.

Éppen azon munkálkodott, hogy leverje a svábföldi felkelést amikor 1308. május 1-jén unokaöccse, Parricida János meggyilkolta Windischben, a mai Svájcban.

[szerkesztés] Családja és gyermekei

1274. december 20-án vette feleségül Goerz-Tirol-i Erzsébetet, II. Meinhard karintiai herceg lányát Bécsben. Gyermekeik:

• III. (Bohémiai) Rudolf, cseh király (kb. 1282 – 1307. július 4., Horazdiowitz). Megházasodott de gyermek nélkül halt meg.
• III. Frigyes, német király (1289 – 1330. január 13., Gutenstein). Megházasodott, de gyermek nélkül halt meg.
• I. Lipót (1290. augusztus 4. – 1326. február 28., Strassburg). Megházasodott, de gyermek nélkül halt meg.
• II. Albert (1298. december 12., Bécs – 1358. július 20., Bécs).
• Henrik (1299 – 1327. február 3., Bruck an der Mur). Megházasodott de gyermek nélkül halt meg.
• Meinhard, fiatalon halt meg 1300-ban.
• Ottó (1301. július 23., Bécs – 1339. február 26., Bécs). Megházasodott, de gyermek nélkül halt meg.
• Anna (1275/1280, Bécs – 1327. március 19., Breslau), megházsodott:
  • Grazban kb. 1295-ben Hermann brandenburgi őrgróffal;
  • Breslauban 1310-ben VI. Henrik breslau-i herceggel.
• Ágnes (1281. május 18. – 1364. június 10., Königsfelden), Bécsben házasodott össze III. András magyar királlyal 1296. február 13-án.
• Elisabeth (? – 1353. május 19.), 1304-ben ment hozzá IV. Frigyes lotaringia-i herceghez.
• Katharina (1295 – 1323. január 18., Naples), 1316-ban ment hozzá Károly calabria-i herceghez.
• Jutta (? – 1329), Badenben ment hozzá VI. Ludwig öttingeni herceghez 1319. március 26-án.

Előd: Nassau-Weilburg-i Adolf	német király (1298 – 1308. május 1.)	Utód: VII. Henrik
	Meißeni őrgróf (1298 – 1308. május 1.)	Utód: II. Frigyes
Előd: I. Rudolf	osztrák herceg (1282 – 1308. május 1.)	Utód: III. Frigyes és I. Lipót