Ión felkelés
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Az ión felkelést az ióniai Milétosz türannoszának, Arisztagorasznak a lépései váltották ki az i. e. 6. század és az i. e. 5. század fordulóján, ami az első nagy görög-perzsa konfliktushoz, a görög-perzsa háborúhoz vezetett.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Előzmények
Évtizedekkel az "ión felkelés" előtt Peiszisztratosz athéni türannosz Naxoszon pártfogoltját, Lügdamisz jutatta hatalomra, akit Spárta elűzött, s egy arisztokratikus rendszert segített hatalomra, ami az i. e. 6. század végéig hatalmon maradt.
A perzsák i. e. 546-ban bevették a lüdök fővárosát, Szardeiszt, s ezzel megdőlt a Lüd Birodalom. A harcban a görögök a lüdöket támogatták, ezért a perzsák büntető hadjáratot szerveztek a kis-ázsiai görögök ellen – kivéve Milétoszt, mert az ő oldalukon állt a lüdök ellen, és Epheszoszt az Artemisz-szentély miatt – s alávetették az ión városokat, amelyek megtarthatták autonómiájukat legtöbbször a volt türannosz vezetésével, s továbbra is fenntarthatták a Paniónion vallási szervezetét. Iónia ekkor Jauna néven önálló entitás a Perzsa Birodalom térképén. A iónok részt vettek Kambüszész (i. e. 529-i. e. 522) Egyiptom elleni, és I. Dareiosz (i. e. 522-i. e. 486) szkíták elleni hadjáratában i. e. 513-ban. Utóbbiban megmentették az elcsigázott perzsa sereget azzal, hogy hagyták őket hazafelé átkelni a rájuk bízott Duna(Isztrosz)-hídon.
Dareiosz uralkodása alatt épültek ki a szatrapiák, amik adóval tartoztak a központi kincstárnak, s ez megterhelte a görög városokat is. Ez növekvő elégedetlenséghez vezetett, s már a szkíta hadjáratban is vitatkoztak a görög türannoszok, hogy segítsenek-e a perzsákon. Miltiadész kherszonészoszi türannosz – a későbbi marathóni hős – a szkíták követelését akarta teljesíteni, lebontva a hidat az Isztroszon, de Milétosz türannossza, Hisztiaiosz végül meggyőzte társait, hogy a perzsákon segítsenek, mert Iónia felszabadulása az akkor már népszerűtlen türannisz bukását is jelentené. Dareiosz hálából Hisztiaiosznak adta a thrakiai Mürkinoszt adománybirtokul, de nemsokkal később biztopnság kedvéért magához rendelte az udvarba tanácsadóul, hogy szemmel tarthassa.
[szerkesztés] A naxoszi felkelés
i. e. 502-ben a Dareiosz első évei óta a perzsák ellenőrzése alatt álló égei Naxosz népe fellázadt. A megbuktatott vezetők a Milétosz türannoszához, Arisztagoraszhoz fordultak segítségért. Arisztagorasz ráállt, remélve, hogy saját fennhatósága alá helyezheti a szigetet a konfliktus megoldása után.
A hadjárat végrehajtásához Arisztagorasz viszont Lüdia perzsa szatrapájának, Artaphernésznek a segítségét kérte, aki az uralkodó Dareiosz testvére volt. Artaphernész flottát bocsátott Arisztagorasz rendelkezésére a tekintélyes perzsa admirális, Megabatész parancsnoksága alatt. A szövetség biztosítása érdekében Arisztagorasz nemcsak a Naxosz elfoglalásából származó zsákmányt, hanem a Kükládok és talán Euboia alávetését is ígérte. Mindezt Arisztagorasz csak úgy tudta teljesíteni, ha az expedíció sikeres lesz.
A hadjáratra készülődve azonban Arisztagorasz megsértette Megabatészt, aki titokban értesítette a naxosziakat a fenyegető invázióról. Ennek következtéében, amikor a flotta megérkezett, váratlanul erős felkészültséggel és ellenállással találkoztak. i. e. 499-ben négy hónap sikertelen harcai után az expedíciónak vissza kellett fordulnia.
[szerkesztés] Az ión felkelés
Naxosz elfoglalásának kudarca miatt Arisztagorasz rendkívül kellemetlen helyzetben találta magát: Artaphernészt nem tudta kifizetni, amivel magára haragította a perzsa kormányzatot és ezért nagy veszély leselkedett rá. Elkeseredett kísérletként, hogy mentse magát, felbújtotta a neki alávetett iónokat, hogy keljenek fel a perzsák ellen. Segítette őt apósa, Milétosz volt türannosza, Hisztiaiosz is, aki ekkor Dareiosz tanácsadója volt.
i. e. 499-ben Arisztagorasz összehívta Milétosz vezető polgárait és eléjük terjesztett egy tervet a lázadásra. Mind támogatták a felkelést, kivéve a történetíró Hekataioszt. Arisztagorasz – aki már katonákat küldött Mülasza, Termera és Mütiléné vezetőinek letartóztatására –, letette perzsa kormányzói tisztét és a város demokratikus kormányzati formára tért át.
A felkelés gyorsan terjedt Ióniában és hamarosan a görögök mind felszabadultak a perzsa kormányzók és türannoszok uralma alól. Látták azonban, hogy a Perzsa Birodalom katonai expedícióra készül, hogy visszaszerezze városait. Ezért Arisztagorasz Görögországba utazott, hogy támogatókat gyűjtsön. Itt megismételte taktikáját, olyan pénzek felajánlásával, amivel nem rendelkezett, amivel elidegenítette magától Spártát, de elnyerte Athén és Eretria támogatását.
[szerkesztés] Szardeisz kifosztása
Az athéni és eretriai flotta i. e. 498-ban athéni csapatokat vitt Epheszoszba, ahol ión csapatot csatlakoztak hozzájuk és Artaphernész székhelye, Szardeisz ellen vonultak. Artaphernészt – aki csapatainak többségét Milétosz ostromára küldte – ez váratlanul érte. Hátrányos helyzete ellenére azonban Artaphernész vissza tudott vonulni a fellegvárba és tartani tudta azt. Bár a görögök nem tudták elfoglalni a fellegvárat, de a várost kifosztották. A fosztogatás alatt gyújtott tüzek kiszabadultak az ellenőrzés alól, és Szardeisz porig égett.
Egyes állítások szerint, amikor Dareiosz perzsa nagykirály meghallotta, mi történt, bosszút esküdött, és megbízott egy szolgát, hogy naponta háromszor emlékeztesse esküjére. Állítólag a támadás előtt Dareiosz nem is tudott volna az athéniekről, olyan nagy volt a birodalom, és olyan kicsik a görög népek. Artaphernész azonban bizonyosan tudott róluk és valószínűtlen, hogy a perzsa királyi út – aminek a végpontja Szardeisz volt – létrehozója, a nagy birodalomszervező ne tudott volna a közvetlen szomszédairól
Részleges sikerük után a közeledő perzsa erősítés miatt a görögök kénytelenek voltak visszatérni Epheszoszba. Útközben azonban meglepte őket a perzsa hadsereg és katasztrofális vereséget mért rájuk. Az athéniek gyorsan hajóra szálltak és visszatértek Görögországba.
[szerkesztés] A felkelés terjedése
Szardeisz felégetése után a felkelés átterjedt Ciprus görög városaira, valamint a Hellészpontosz és a Propontisz körüli városokra is.
[szerkesztés] A felkelés vége
Bár egy ideig úgy tűnt, hogy a görög poliszok felszabadultak, a valóságban nem volt esélyük a hatalmas Perzsa Birodalom ellen. Először Ciprust zúzták szét, majd egymás után megostromolták a partmenti városokat. Ekkor Arisztagorasz feladta a felkelést és Thrakiába menekült. i. e. 495-ben Milétosz közelében zajlott le a döntő ladéi csata a tengeren. A túlerő ellenére úgy tűnt, mégis a görögök győznek, amíg a számoszi és leszboszi hajók vissza nem vonultak. Ez felborította az erőviszonyokat, és a görög flottát teljesen szétverték.
A felkelés hatodik évére, i. e. 494-re Artaphernész nagyon sok lázadó várost elfoglalt, és hozzálátott Milétosz ostromához, ami nem sokal ezután kapitulált. Milétoszt szinte teljesen elpusztították, lakóinak Ampéba kellett költözniük. Egy évvel Milétosz elfoglalása után mutatták be Athénban Phrünikhosz drámáját Milétosz elfoglalása címmel, ami az egész közönséget könnyekre fakasztotta. A ión felkelés mérföldkőnek bizonyult a perzsák és a görögök számára is, ez jelentette a görög-perzsa háborúk kezdetét. A perzsák i. e. 493-ra meghódoltattak minden a korábban fennhatóságuk alatt álló területet.
[szerkesztés] Források
- angol Wikipedia
- Hegyi Dolores – Kertész István – Németh György – Sarkady János: Görög történelem a kezdetektől Kr. e. 30-ig, Osiris, Budapest, 1995, (ISBN 9633791189)
Ókorportál: összefoglaló, színes tartalomajánló lap
