Habsburg–Estei Károly Ambrus főherceg
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Habsburg-Estei Károly Ambrus főherceg (Erherzog Karl Ambrosius Joseph Johann Baptist von Österreich-Este) (Milánó, 1785. november 2. – Tata, 1809. szeptember 2.) osztrák főherceg, modenai herceg, hercegprímás, esztergomi érsek. Korabeli egyházi dokumentumok Lotaringiai-Habsburg Károly Ambrus néven is említik.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
[szerkesztés] Származása, testvérei
A Habsburg–Lotaringiai-ház Este-Modenai ágából származó Károly Ambrus főherceg Milánóban született 1785. november 2-én. Keresztneveit Milánó két püspökéről Szent Ambrustól és Borromei Szent Károlytól kapta. Édesapja Ferdinánd Károly Antal főherceg (1754–1806), Lombardia főkormányzója, I. Ferenc német-római császár és Mária Terézia császárné 14. gyermeke volt.
Édesanyja az Este-házból való Mária Beatrix modenai hercegnő (Maria Beatrice d'Este Duchesa di Modena, 1750–1829), III. Herkules (Ercole) modenai herceg (1727–1803) és a Cybo-házból való Mária Terézia massai és carrarai hercegnő (1725–1790) leánya volt. Házasságával Károly Ferdinánd apja megalapította a Habsburg-ház Este-Modenai ágát. A házaspárnak tíz gyermeke született, címük szerint Habsburg-Estei főhercegek és főhercegnők), heten érték meg a felnőttkort:
- József Ferenc főherceg (*/† 1772), születésekor meghalt.
- Mária Terézia Johanna főhercegnő (1773–1832), aki I. Viktor Emánuel szárd-piemonti királyhoz ment feleségül.
- Jozefina főhercegnő (1775–1776), kisgyermekként meghalt.
- Mária Leopoldina főhercegnő (1776–1848), aki Károly Tivadar (Theodor) pfalzi és bajor választófejedelemhez, majd Lajos arco-i grófhoz ment feleségül.
- Ferenc József Károly főherceg (1779–1846), 1814–1846-ig IV. Ferenc néven Modena uralkodó hercege , aki Savoyai Mária Beatrix szárd királyi hercegnőt vette feleségül.
- Ferdinánd Károly József főherceg (1781–1850), a napóleoni háborúkban a császári hadak főparancsoka, 1830-tól Galícia és Erdély főkormányzója.
- Miksa József főherceg (1782–1863) tüzértábornok, erődítési szakértő, 1835–63-ig a Német Lovagrend 56. Nagymestere.
- Mária Antónia főhercegnő (1784–1786), kisgyermekkorban meghalt.
- Károly Ambrus főherceg (1785–1809) magyar hercegprímás, 1808-tól esztergomi érsek.
- Mária Ludovika Beatrix főhercegnő (1787–1816), aki I. Ferenc osztrák császár harmadik felesége lett.
[szerkesztés] Tanulmányai
Károly Ambrust törékenysége miatt papnak szánták. Életének első tíz esztendejét a modenai családi kastélyban töltötte. Napóleon csapatainak közeledése miatt 1800-tól a apjának menekülnie kellett Modenából, a család Breisgauban költözött, Károly Ambrus anyjával együtt a bécsújhelyi Neuklosterben élt.
Nagybátyja, I. Ferenc császár, magyar király 1804-ben a családnak ajándékozta Szerencs várát, a család ideköltözött, Károly Ambrus itt kezdett el készülni a papi pályára, valamint itt kezdett magyarul tanulni. 1805-ben Bécsben vette fel a tonzúrát. Az uralkodó utasítására Gerlóczy báró, Rauscher Miklós és Zimányi Ignác hittudósok utaztak Szerencsre, az papnak készülő ifjú főherceg további oktatására. Ferenc császár 1806. július 29-én kinevezte őt a váci püspükség adminisztrátorának. (Ez a hivatal 1795. december 22. óta betöltetlen volt). Mivel a fiatal Károly Ambrus még nem volt felszentelt pap, ezért a váci egyházmegye kormányzását Bodonyi Sándor (1734–1811) felszentelt püspök végezte. Károly Ambrust 1807. október 1-jén diakónussá nevezték ki. Pappá szentelésére november 5-én került sor.
[szerkesztés] Esztergomi érseki működése
Származása miatt várható volt, hogy elnyeri az esztergomi érseki széket. Unokaöccse, I. Ferenc császár 1808. január 6-án Károly Ambrus nővérét, Mária Ludovika főhercegnőt vette feleségül, és két nappal később január 8-án valóban Károly Ambrust nevezte ki Esztergom érsekévé. A kinevezést VII. Piusz pápa 1808. február 25-án megerősítette. Károly Ambrus helyére 1808. április 29-én Kámánházy László Mihályt (1753–1817) nevezték ki váci megyéspüspökké.
1808. július 24-én Bécsben a császári udvar kápolnájában szentelték püspökké. A szertartáson jelen volt a császár és felesége is. Püspöki jelmondata a következő volt: „Ha az őszinteség hiba, úgy én ebben a hibában igen vétkes vagyok.”
Püspökké szentelése után augusztusban ünnepélyesen bevonult Esztergomba a prímási palotába. Az augusztus 17-én tartott ünnepélyes beiktatásán József nádor is jelen volt. Az új érsek 1808. szeptember 7-én húgát, Mária Ludovikát magyar királynévá koronázta.
Károly Ambrus érsek tagja volt a budai helytartótanácsnak, a Hétszemélyes Tábla bírói testületének, és prelátusa volt a Szent István Rendnek. Esztergomi érsekként ő volt Esztergom vármegye főispánja is.
Rövid érseki működését alapvetően meghatározta a napóleoni háborúkra való felkészülés, mivel a császár őt és József nádort bízta meg a felkészülés szervezésével: József nádort nevezte ki fővezérré, Károly Ambrus vállalta a tábori püspökség megszervezését és vezetését. A hercegérsek az ország északi és nyugati területein, József nádor a Dél-dunántúlon és a tiszántúli vármegyékben szervezte a nemesi felkelést. 1809. február 25. – április 23. között végigjárta a reá bízott 23 vármegye székhelyét. 1809 Nagyszombatján Kassán személyesen vezette a húsvéti körmenetet, ahol a források szerint magyarul énekelte be a „Feltámadt Kisztus e napon” kezdetű éneket.
A franciáktól elszenvedett sorozatos katonai vereségek, majd az 1809. június 14-i győri csatavesztés nyomán hadikórház céljára engedte át a nagyszombati szemináriumot, a régi jezsuita rendházat, az Orsolya-nővérek zárdáját és más egyházi épületeket is. Rendszeresen látogatta a sebesülteket, a tatai ispotályban fekvő beteg katonáktól tífuszt kapott, a fertőzés néhány nap múlva a halálát okozta. Huszonhárom éves éves volt. A bíborosi címet valószínűleg korai halála miatt nem kaphatta meg.
Tatán, halálának helyén tartották meg érte a gyászmisét, majd holttestét Esztergomba vitték. Később, az Esztergomi bazilika építésekor - testvérei megrendelésére - ott állítottak neki síremléket carrarai fehér márványból, melyet Giuseppe Pisani neves modenai szobrász készített. Halála után az esztergomi érseki szék egy évtizedig nem volt betöltve. Utódja, Rudnay Sándor 1819.július 12-én foglalta el hivatalát.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
| Előző érsek: Batthyány József |
Esztergomi érsek 1808–1809 |
Következő érsek: Rudnay Sándor |
| Előző érsek: Batthyány József |
Hercegprímás 1808–1809 |
Következő érsek: Rudnay Sándor |
