Gyökérhártya

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

A gyökérhártya (Periodontium, Ligamentum periodontale) egy specializált kötőszövet, mely a fogat az alveolus csonthoz rögzíti. Segítségével tud ellenállni a fog a nagy rágóerőknek, anélkül hogy az alatta lévő csont elpusztulna. Ez úgy valósul meg, hogy a gyökérhártya rostjai, a csontokra serkentő hatású húzóerővé alakítják a fogat ért nyomóerőket.

Ezenkívül a gyökérhártyában lévő idegvégződések által érzékeli az agy a fogat ért erők nagyságát (proprioreceptív érzékelés).

[szerkesztés] Szerkezete

A gyökérhártya a fogágy alkotórésze, legnagyobb mennyiségben kollagén rostokat, ún. Sharpey-rostokat tartalmaz. Ezenkívül fájdalomérző idegvégződéseket, vérereket, nyirokereket, fibroblasztokat, tartalék sejteket, makrofágokat és csontsejteket is találunk. A fogfejlődés során visszamaradt hámsejteket, ún. Malassez-féle sejteket is tartalmaz. Ezek fiziológiás szerepe nem tisztázott, de gyökérhártya-gyulladás esetén ciszták képződhetnek belőlük.

Gazdag kollaterális hálózattal rendelkező vérellátása, és a sokféle sejt biztosítja jó regeneráló képességét.

A kollagén rostok lefutása sokféle lehet, egy fogon belül is:

ferde rostok fordulnak elő a leggyakrabban
supraalveolaris rostok, az interdentális csontléc csúcsáról felfele, a zománc-cement határ fele húzódnak
vízszintes rostokat elsősorban a zománc-cement határtól apikálisabban találunk
függőleges rostok a gyökércsúcsnál találhatóak

Ezenkívül még vannak ún. interradiculáris rostok, a többgyökerű fogak gyökerei között, és transseptális rostok, melyek két szomszédos fog között húzódnak. Utóbbiaknak a fogvándorlásban tulajdonítanak szerepet. Az egyik fog a transseptális rostok segítségével „húzza” maga után a másikat.