Guitar Hero

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Info

Fejlesztő: Harmonix Music Systems
Kiadó: RedOctane
Megjelenés: 2006. Április 7.
Típus: Zene
Platform PlayStation 2

Hogy kell elképzelni?

A játék, amely egy évvel ezelőtt számtalan díjat és helyenként még az év játéka elismerést is begyűjtötte magának, a Red Octane kiadó és a Harmonix fejlesztőinek agyából pattant ki, akik ezelőtt leginkább a hasonló ritmusérzékre épülő karaoke játékaikról voltak ismertek. A játékot egy méretes bundle-csomag formájában lehet kapni. A pakkban a játék, illetve némi koponyás és hasonló rock motívumokat idéző matricák mellé megkapjuk a szomszédban hallgatozó nagymamák elleni, és minket a léggitározás panteonjába predesztináló harci eszközünket, a csatabárdunkat, egy egyedi, formatervezett gitárkontroller formájában.

A játékmechanika relatíve egyszerű. A képernyőn egy virtuális gitárnyakat láthatunk, amin fentről lefelé haladva, nehézségi fokozattól függően gyorsabban, vagy lassabban, illetve 3-5 különböző, a gitárhúrokat szimbolizáló hangok érkeznek. Ezeket időben kell eltalálni a játékosnak, a megfelelő húrokat helyettesítő 5 gomb egyikének, vagy több gomb kombinációjának lenyomásával. Természetesen minden lejátszott hanghoz, a nyakon való húr lefogásán túl egyszer meg kell pendítenünk a húrokat helyettesítő gombot is.

A hosszú hangokat torzíthatjuk a whammy bar pöcögtetésével, illetve az igazán tehetséges játékosok a későbbi, nagyon gyors számokhoz alkalmazhatják az úgynevezett hammer on, illetve pull off technikákat. Ha jól csináljuk a dolgunkat, akkor jutalmunk nem marad el, a rajongókkal együtt tombolhatunk hajrázva a különböző legendás rock számokra. Ha viszont sorozatosan mellécsapunk, akkor csak szánalmas gitárnyivákolást, és egy idő után a türelmét elveszítő tömeg hangos robajlását fogjuk hallani. Emellett minden szám során érkeznek speciális energiával töltött hangok is, amiket ha sorban hiba nélkül leütünk, kapunk értük egy kis sztár energiát jutalmul, amiből ha kellő mennyiségnyit összegyűjtöttünk, a gitárunk függőlegesbe való döntésével teljesen bevadíthatjuk a rajongókat.

Játékmenet

Három játékmód közül választhatunk: quick play, carrier mode és multiplayer. A quick play-ben alapból 2x5 számból álló setlistet játszhatunk kedvünkre, a négy nehézségi fokozat egyikén, amely után az eredményünket a helyi WC falára örökíthetjük meg. A számok listáját karrier módban megnyitott, illetve a koncertekből keresett pénzünkből vásárolt számokkal bővíthetjük tovább. A karrier módban célunk nem is lehet más, mint a jogosan megérdemelt "gitár hős" cím elérése. Ehhez alapból hat karakterből és három fajta gitárból választhatunk, amiket játék során bármikor kedvünk szerint cserélhetünk. A koncerteken keresett pénzből a közepestől fölfelé található nehézségi fokozatokon új gitárokat, gitármintákat, számokat, videókat és két új karaktert vásárolhatunk. Ami kissé furcsa a pénzügyeket illetően, hogy a megvásárolt javakat csak azon a nehézségi fokozaton használhatjuk, amelyiken megvásároltuk őket. Végül pedig ott van a multiplayer lehetőség, ahol egy plusz gitár vásárálásával akár ketten is játszhatjuk ugyanazt a számot, leosztott kottákkal.

Néhány hiányzó alapművet leszámítva a zenei választék pazarnak tekinthető. Rengeteg híres rockpápa muzsikája megtalálható keverve egy kazalnyi, underground együttes számaival egyetemben. A majdnem ötven számot számláló választékban olyan legendás zenekaroktól, mint a Deep Purple, Judas Priest, Jimi Hendrix, Black Sabbath és Megadeath-től kezdve a Queen, Red Hot Chili Peppers, ZZ Top és a Blue Oyster Cult-on át egészen a különböző underground bandákig minden valamire való rock rajongó találhat magának valami tetszetőset.

A Guitar Hero nem egy egyszerű játék. Összesen négy nehézségi fokozat közül választhatunk easy-től kezdve az expertig. A nehézségi fokozatok közti különbséget részben a kották lepörgésének sebessége, illetve a lefogandó húrok száma teszi ki. Míg a legkönnyebb fokozaton minden számhoz elég csak az első három húr lefogása, addig Hard és Expert fokozaton már mind az öt húr között kell váltani, néha eszeveszett sebességgel.

Kétségtelen, hogy a valódi gitározáshoz valószinűleg köze sincs a játéknak, de az ember mégis tisztelettel tekint a játék után azokra, akik képesek ezeknek a számoknak a lejátszására egy igazi gitáron. Ugyanakkor nincs is annál jobb érzés, ahogy az ember a kezdeti szenvedések után fokozatosan egyre magabiztosabban játszik virtuális hangszerén, érezhetően fejlődik és szépen lassan megbirkózik a nehezebb fokozatokkal is.