Giovanni Lanfranco
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Giovanni Lanfranco (1582. január 26-1647. november 30.) neves olasz barokk festő.
Pármában született és ott töltötte inaséveit a bolognai származású Agostino Carraccinál. Sisto Badalocchioval is együtt dolgozott a Farnese-palota díszítésénél. Agostino halála (1602) után mindketten Rómába, Annibale Carracci műhelyébe mentek, aki akkor készítette a Farnese-palota mennyezetének híres remekművét. Lanfranco a Polyphemus és Galatea részletet készítette. Ezután Carracci alkalmazásában, Guido Reni és Francesco Albani társaságában a Herrera kápolna freskóját készítette el a San Giacomo degli Spagnoli (1602-1607) kápolnájában. Közreműködött a Nagy Szent Gergely (San Gregorio Magno), valamint a Cappella Paolina freskóinak elkészítésében a Santa Maria Maggiore templomban.
1605-ben önálló megbízástokat kapott, mint a Palazzetto Farnese egy képének (Camerino degli Eremiti) megfestése. Annibale Carracci 1609-es halála után Lanfranco két évre visszatért Pármába, ahol találkozott Bartolomeo Schedonival. 1612-1615 közt újra Rómában élt, ahol Carracci három legnevesebb tanítványa Reni, Albani és Domenichino versengett egymással a patrónusok kegyeiért. Reni hamarosan Nápolyba és Bolognába távozott. Az ezt követő hónapokban Lanfranco és Domenichio közt éles versengés folyt a nagy freskó-megrendelésekért. Lanfranco nem teljesen alaptalanul azzal vádolta meg Domenichiot, hogy a Szent Jeromos hitvallása című festménye, mely ma a Vatikánban látható, plagiátum.
Eltérően Domenichiotól, Lanfranco stílusa eklektikus. Művei Carracci kései munkáira emlékeztetnek, míg más műveire Caravaggio volt hatással. Rövidesen V. Pál pápa körének befolyásos művésze lett. Utóda, XV. Gergely pápa Guercino és Domenichino műveit részesítette előnyben. Lnafranco főművét, a Sant'Andrea della Valle dóm freskóját 1627-ben fejezte be, mely Correggio úttörő művének hatása alatt állt, mely a Duomo di Parma számára készült.
