Gáztörvény

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

A gáztörvények az ideális gáz (fizikai kémiában célszerűen a tökéletes gáz kifejezést használják) abszolút hőmérséklete (T), nyomása (p) és térfogata (V) – ún. állapotjelzők – közötti matemetikai összefüggések. A három gáztörvényt: Boyle–Mariotte-törvényt, a Gay-Lussac-törvényt és a Charles-törvényt összevonva az egyesített gáztörvényt kapjuk:

.

E gáztörvénynél figyelembe véve az Avogadro-törvényt a tökéletes viselkedésű gázokra érvényes egyetemes, vagy általános gáztörvény vezethető le:

ahol

• p a nyomás pascalban
• V a térfogat m³-ben
• n a gáz kémiai anyagmennyisége mol-ban
• R az egyetemes gázállandó (8,314 J/mol^.K)
• T az abszolút hőmérséklet kelvinben.

Azokat a gázokat, melyek ezen törvények szerint viselkednek, tökéletes (ideális) gázoknak hívják. Ténylegesen tökéletes gázok nem léteznek, a valóságos gázok csak többé-kevésbé követik a gáztörvényeket.

Más fontos gáztörvényt fogalmaz meg a Dalton-törvény a gázok parciális nyomásáról.

Más gáztörvények, mint a van der Waals-egyenlet az ideális gáztörvényt helyesbíti a valóságos gázok viselkedésének megfelelően.

[szerkesztés] Referenciák

• Pattantyús Gépész és villamosmérnökök kézikönyve. Műszaki könyvkiadó, Budapest, 1961.