Finály Henrik

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Kendi Finály Henrik (Óbuda, 1825. január 16. – Kolozsvár, 1898. február 13.) magyar nyelvész

A gimnáziumot a piaristáknál, illetve az ágostai evangelikusoknál végezte. 1841-től Bécsben mérnöki tanulmányokat folytatott, emellett az egyetemen felsőbb matematikát és csillagászatot is hallgatott. Emellett az ókori irodalom volt a kedvenc tárgya.

1848 húsvétkor hazatért Budapestre és tanári állásért folyamodott de báró Eötvös József azt mondta neki, hogy most nem professzorokra, hanem katonákra van szüksége a hazának! Erre beállt honvédtüzérnek és a schwechati csatában mint irányzó vett részt. A világosi fegyverletétel után Soborsinnál mint főhadnagy fogságba esett; elvitték Aradra, besorozták és Olaszországba küldték, ahol a 34. gyalogezredbe tették közlegénynek. 1850-ben kiszabadult és hazament Pestre; de mint rendőri felügyelet alatt álló egyén nem kapott állást.

Először magánórák adásával foglalkozott, majd 1851. janurájában nevelőnek állt gróf Bethlen János fiai mellé. A grófnak ugyanebben az évben bekövetkezett halála után növendékeivel Erdélybe ment és miután az özvegy grófné elhatározta, hogy Kolozsvárt marad, az ő kérésére Finály is ott maradt. Itt már 1852-ben elvállalta az alsóbb kereskedelmi iskola vezetését. 1853-ban lemondott nevelői állásáról és már Pestre visszatérni készült, midőn dr. Haynald Lajos akkori erdélyi püspök kinevezte tanárnak a kolozsvári római katolikus gimnáziumhoz és ezzel Kolozsvárt marasztotta. 1856-ban az erdélyi gazdasági egylet titkárává választották; 1857-ben az erdélyi múzeum-egylet szervezésére és alapítására alakított bizottság jegyzője lett. 1858-ban a magyar tudományos akadémia levelező tagjává vált, 1859-ben az Erdélyi Múzeum-Egyesület titkára lett. 1860-ban lemondott a tanári állásáról, és az erdélyi királyi főkormányszéknél gróf Mikó Imre erdélyi kormányzó mellett elnöki fogalmazó lett. E hivataláról 1863-ban lemondott, amikor a múzeum-egylet megválasztotta a régiség- és éremtár őrévé. 1868-ban átvette a római katolikus líceum nyomdájának vezetését és ekkor a kolozsvári kereskedelmi s iparkamara megválasztotta elnökének. A nyomdát 1871-ben átadta.

1872-ben az új kolozsvári egyetem nyilvános rendes tanárává nevezték ki. A római Instituto di Correspondenza Archaeologica levelező tagja, illetve az erdélyi országos gazdasági egylet és a román népművelő egylet tiszteletbeli tagja volt. Sírja a Házsongárdi temetőben található.

[szerkesztés] Művei

A polgár és kereskedő számvetése. Kolozsvár, 1853. (Első magyar könyv, amely a méterrendszert ismertette.)
A váltórendtartás az uj váltótörvény értelmében. Kolozsvár, 1855.
Latin-magyar iskolai szótár. Kolozsvár, 1858. (Régeni Istvánnal írta, ennek halála után egyedül szerkesztette.)
A magyar ige időformáiról. Pest, 1860. (Székfoglaló. M. Akad. Ért. I. oszt. Nyelv-tud.)
A régi magyar súlymérték. Adalék a hazai pénzverés történetéhez. Kolozsvár, 1868. (Különnyomat az Erdélyi Muzeum-Egylet Kiadványaiból IV.)
Az erdélyi muzeum-egylet évi tudósítása 1866—67. Kolozsvár. 1868.
Adalékok a magyar rokonértelmű szók értelmezéséhez. Budapest, 1869. (Értekezések a nyelv-tud. kör. II. 4.)
Emlékbeszéd dr. Szabó József felett. Kolozsvár, 1873. (Különnyomat az Erd. Muz-Egyl. Évkönyvéből VIII. és Kiadványaiból VI.)
Emlékbeszéd Engel József felett. Bpest, 1873. (Értek. a nyelv- és széptud. kör. III. 5.)
Mi minden telhetik egy lelkes néptanítóból. Kolozsvár, 1877. (Különny. a Család és Iskolából.)
Der altrömische Kalender. Eine Studie. Budapest, 1882. (Különnyomat az Ung. Revue-ből.)
Az ókori súlyokról és mértékekről. Budapest, 1883.
A latin nyelv szótára. A kútfőkből, a legjobb és legújabb szótárirodalomra támaszkodva. Budapest, 1884.
Hogy is mondják ezt magyarul? Előadások a magyar nyelv köréből. Budapest, 1888. (Ism. M. Nyelvőr 1891.)
A besztercei szószedet. Budapest, 1892. (Értek. a nyelv- és széptud. kör. XVI. 1. Ism. Századok.)

[szerkesztés] Műfordításai

Mionette, regény Müller Jenőtől, franciából. Kolozsvár, 1859.
Diótörő és egérkirály, rege. Hoffmann E. T. A. eredetije után a magyar ifjuságnak magyarul regéli. Budapest, 1873.