Fazola Frigyes
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Fazola Frigyes (1774. – Diósgyőr, 1849.). Kohómérnök, Fazola Henrik fia.
Fazola Henrik halála után özvegye, Tecla asszony, szegényes körülmények között nevelte két kicsi gyermekét, Frigyest és Borbálát. 1793-ban Frigyest – atyjára való tekintettel – vették fel a selmecbányai Bányászati akadémiára. Tanulmányai befejezése után ausztriai vas- és acélgyárakban szerezte meg az acélgyártáshoz szükséges gyakorlati ismereteket. Még csak 25 éves volt, amikor visszatérve a diósgyőri vasmű sáfára, majd ellenőre lett, később a helyettes igazgatói posztot is megkapta.
Folytatta apja bányakutatásait, Diósgyőr közelében kőszenet talált, amivel sikeres cementacél-gyártási kísérletekbe fogott. Bevezette Diósgyőrben a tégelyacélgyártást. Az elhanyagolt diósgyőri vasgyár működését gazdaságossá tette, visszafizette az apjától átvett kincstári és magántartozásokat. 1809-ben az alsó-magyarországi bányakerület vasgyári felügyeletével bízták meg, de székhelye Diósgyőrben maradt, és ő lett a diósgyőri vasgyárnak igazgatója.
1813-ban apja kohójának helyétől távolabb új nagyolvasztót telepített a mai Újmassán. Az „őskohó” ma hazánk egyik legjelentősebb ipari műemléke. A hámorok energiaellátására víztározót épített, a mai Hámori tavat.
1816-ban Rónicra helyezték, de összetűzésbe került feletteseivel, ezért megfosztották állásától és rendelkezési állományba helyezték. Diósgyőr-Hámorba való visszatérése utáni időkben igen szűkös anyagi helyzetben volt. Szakmai tudását azonban a magyar részvényesek nem tudták nélkülözni, ezért meghatalmazták a vasműnél való képviseletükkel. Fazola Frigyes 75 évesen halt meg Diósgyőrben.
