Erzsébet Vilma Lujza württembergi hercegnő
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Erzsébet Vilma Lujza württembergi hercegnő (Elisabeth Wilhelmine Louise Herzogin von Württemberg); (* Treptow, Brandenburg; 1767. április 21. – † Bécs; 1790. február 18.), a Württembergi-házból való német hercegnő, osztrák főhercegné, Ferenc József Károly osztrák főherceg (később II. Ferenc néven német-római császár, I. Ferenc néven magyar király) első, fiatalon elhunyt felesége.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
[szerkesztés] Származása, testvérei
Erzsébet Vilma hercegnő a Berlin közelében fekvő Treptow-ban született, Brandenburg tartományban. Édesapja, Frigyes Jenő Henrik württembergi herceg (1732–1797), II. Frigyes néven Württemberg tizennegyedik uralkodó hercege volt, Károly Sándor württembergi hercegnek és Mária Auguszta, Thurn und Taxis hercegnőjének harmadik fia.
Édesanyja Friderika Dorottya brandenburg-schwedti hercegnő (1736–1798) volt, Frigyes Vilmos brandenburg-schwedti herceg és Zsófia Dorottya porosz királyi hercegnő leánya, II. (Nagy) Frigyes porosz király unokahúga. Tizenkét gyermekük sorában Erzsébet Vilma hercegnő született nyolcadikként. Nyolcan érték meg a felnőttkort.
- Frigyes Vilmos Károly herceg (1754–1816), a később I. Frigyes néven a Württembergi Királyság első uralkodója.
- Lajos Frigyes Sándor herceg (1756–1817), aki Henrietta nassau-weilburgi hercegnőt vette feleségül. Az ő egyik késői leszármazottjuk a ma uralkodó II. Erzsébet angol királynő. Legidősebb leányuk, Mária Dorottya hercegnő lett József nádor harmadik felesége.
- Jenő Frigyes Ferenc Henrik herceg (1758–1822)
- Zsófia Dorottya Auguszta Lujza hercegnő (1759–1828), aki 1776-ban feleségül ment I. Pál orosz cárhoz, és Mária Fjodorovna néven Oroszország cárnéja lett.
- Vilmos Frigyes Fülöp herceg (1761–1830), aki Vilma thunderfeldt-rhodis-i bárónőt vette feleségül, és 1801-ben lemondott württembergi trónöröklési jogáról.
- Ferdinánd Frigyes Ágost herceg (*/† 1763)
- Friderika Erzsébet Amália Auguszta hercegnő (1765–1785), aki Péter Frigyes Lajos oldenburgi herceghez ment feleségül.
- Erzsébet Vilma Lujza hercegnő (1767–1790), osztrák főhercegné.
- Vilma Friderika Katalin hercegnő (*/† 1768)
- Károly Frigyes Henrik herceg (*/† 1770)
- Sándor Frigyes Károly herceg (1771–1833), aki a Württembergi-ház katolikus ágának ősapjává lett.
- Henrik Károly Frigyes herceg (1772–1838)
[szerkesztés] Házassága, halála
1788. január 6-án Erzsébet Vilma hercegnő Bécsben feleségül ment Ferenc József Károly főherceghez, Lipót toszkánai nagyherceg, a későbbi II. Lipót császár legidősebb fiához, a toszkánai nagyhercegi cím várományosához. Első gyermekük, Lujza Erzsébet főhercegnő 1790. február 18-án született, a fiatal anya még aznap belehalt a szülésbe. Mindössze 22 éves volt. Nem érhette meg, hogy mindössze két nappal később, 1790. február 20-án II. József császár is elhunyt. Erzsébet Vilma apósából, Lipót főhercegből II. Lipót néven német-római császár, Lipót legidősebb fiából, az éppen megözvegyült Ferenc főhercegből a császári trón várományosa lett.
[szerkesztés] Fejlemények az elhunyta utáni évben
A fiatalon elhunyt főhercegnét a Habsburg-család hagyományos temetkezőhelyén, a bécsi kapucinusok templomának kriptájában temették el. Halála után alig fél évvel, 1790. augusztus 19-én Ferenc főherceg Bécsben feleségül vette Mária Terézia Karolina nápoly-szicíliai királyi hercegnőt (1772–1807), I. Ferdinánd nápoly-szicíliai király leányát.
1791. június 24-én meghalt Erzsébet Vilma egyetlen gyermeke, a tizennégy hónapos Lujza Erzsébet főhercegnő is. 1791. december 12-én megszületett Ferenc főherceg és Mária Terézia Karolina első gyermeke, Mária Ludovika Leopoldina főhercegnő (aki majd 1810-ben Mária Lujza néven I. Napóleon francia császár felesége lesz). 1792-ben Ferenc főherceget II. Ferenc néven német-római császárrá, magyar és cseh királlyá koronázták.
[szerkesztés] Irodalom
- A.J.P. Taylor: A Habsburg Monarchia (The Habsburg Monarchy) 1809-1918, Scolar, Budapest, 2003, ISBN 9639193879
- Constantin von Wurzbach (szerk): Biographisches Lexikon des Kaiserthums Oesterreich, 6. kötet, Bécs, 1860. (Online: [1] is.)
- C. Arnold McNaughton: The Book of Kings: A Royal Genealogy, London, Garnstone Press, 1973.
- Hugh Montgomery-Massingberd (kiadó): Burke's Royal Families of the World, 1. kötet: Európa és Latin-Amerika, London, 1977.
