Erwin Panofsky

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Erwin Panofsky (Hannover, 1892. március 30. - New York, 1968. március 14.) művészettörténész.

Tartalomjegyzék

1 Élete
2 Munkássága
3 Az ikonológiai módszer
4 Forrás

[szerkesztés] Élete

Hannoverben született, itt is tett érettségit a Joachimsthalsches Gymnasiumban. Egyetemi tanulmányait Freiburgban kezdte, míg barátja, Kurt Badt hatására művészettörténetet kezdett tanulni Wilhelm Vöge professzornál. Tanulmányait Berlinben fejezte be Adolph Goldschmidt tanszékén. 1914-ben doktorált kitüntetéssel Albrecht Dürer művészetelméletéből. Ez a tanulmány hozta meg számára az elismerést, a kor két legkiválóbb művészettörténésze, Wölfflin és Riegl olyan elismerést vívtak ki számára, hogy meghívást kapott az 1921-ben alapított hamburgi egyetem „privátdocentúrájára”. Az első világháborúban nem vett részt, mert egy lovasbaleset mindvégig mentességet biztosított neki a katonai szolgálat alól. Ezekben az években mélyült el a reneszánsz művészet tanulmányozásában, különösképp Dürer és Michelangelo művészetében.

A hamburgi egyetem pezsgő szellemi életében készült el Dürer Melankólia című művének könyv méretű elemzése (Fritz Saxl inspirációjával; a román kori német szobrászat monográfiája, az Idea, a Hercules am Scheiewege (Herkules válaszúton) és mintegy negyven elvi jelentőségű tudományos dolgozat. Fritz Saxl volt az igazgatója a Bibliothek Warburg nevű könyvtárnak, melynek teljes állományát a harmincas évek elején a nemzetiszocialisták elől Londonba kellett menteni. A zsidó származású Panofsky 1933-ban végérvényesen az Egyesült Államokba települt. 1931-től vendégprofesszor volt már a New York Universityn, így New Yorkba költözött.

1935-től a Princeton Insitute for Advanced Study professzora (ide került Einstein és Oppenheimer is). Itt írt művei három évtized alatt megreformálták (mások szerint egyenesen megteremtették) az amerikai művészettörténet-írást. 1966-ban, tekintélye csúcsán visszalátogatott Németországba, megengedhette magának, hogy angol nyelven tartson előadást. 1968-ban halt meg New Yorkban.

[szerkesztés] Munkássága

Panofsky nemzedékének nem kisebb feladattal kellett szembenéznie, mint az addig nem létező művészettörténeti terminológia megalkotásainak nehézségeivel. Át kellett hidalnia a pozitivista adatfeltárás által létrejött űröket, az egyes művekben fel kellett tárni azt a réteget, ami biztosítja az egyedi műalkotás sajátszerűségét a történelem más produktumaival szemben, be kellett ágyazni a művészettörténet-tudományt a filozófiába a művészetelmélet, művészettudomány és esztétika segítségével. Panofsky jelentősége, hogy feltárta az azt akadályozó problémák lényegét.

Első dolgozatában, A képzőművészeti stílus problémájában Wölfflin művészettörténet-felfogásával nézett szembe. Kifejezi szándékát, hogy a művészeti jelenségek legmélyebb lényegét, a korstílusok tartalmát és ezek változásait világnézeti okokra vezesse vissza.

Az 1920-ban megjelent A Kunstwollen fogalmában Riegl elméletét próbálta meg továbbfejleszteni. A következő művében is visszatér a kunstwollen kérdéséhez. A művészettörténet viszonya a művészetelmélethez (1925) című művében kanti kategóriarendszerrel egyenlíti ki Riegl és Wölfflin nézeteit, hangsúlyozva, hogy a nagy elődök által felállított ellentétpárok egymást feltételezik s apriorisztikus feltételek.

Elméleti művei mellett olyan témák is foglalkoztatták, melyekkel gyakorlati tudását tette próbára. Az emberi arányok stílustörténete (1921), Dürer és klasszikus ókor (1921-22), Idea (tanulmányok, 1924), A perspektíva mint szimbolikus forma (1927).

Panofsky legnagyobb érdeme az ikonológiai módszer kidolgozása.

[szerkesztés] Az ikonológiai módszer

Az értelmezés tárgya	Az értelmezés	Értelmezéshez szükséges előismeretek	Az értelmezés helyesbítésének eszköze (a hagyományok története)
Elsődleges vagy természetes képtárgy, mely lehet tárgybeli vagy kifejezésbeli, ezek együttesen fejezik ki a művészi motívumok világát.	Preikonografikus leírás	Mindennapi tapasztalat	A stílusok története, ahogyan a különböző történeti korokban a meghatározott tárgyakat és történéseket kifejezik
Másodlagos vagy konvencionális képtárgy. Ábrázolások, történetek és allegóriák világát alkotja.	Ikongráfiai elemzés	Irodalmi források ismerete	A típusok története, ahogyan a különböző történeti korokban meghatározott témákat vagy fogalmakat tárgyakkal és eseményekkel fejeznek ki.
Belső jelentés vagy tartalom, a szimbolikus értékek világa.	Ikonológiai elemzés	Az emberi elme alaptörekvéseinek ismerete.	A kultúra jelenségeinek ismerete általában. Ahogyan különböző történeti korokban az emberi elme törekvéseit meghatározott témákkal és fogalmakkal kifejezik.