Endrődi Sándor
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Endrődi Sándor,(Veszprém, 1850. január 16. - Budapest, 1920. november 7.) költő, író, az MTA levelező tagja (1899)).
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Életpályája
Apja E. Kupricz Sándor, törvényszéki bíró volt. Iskolázását N.-Szombatban kezdte, azután a veszprémi, kecskeméti és székesfehérvári kat. gimnáziumokban folytatta. Itt már feltűnt költői tehetsége, s buzgó tagja volt az önképzőkörnek, melynek elnöke akkor Wekerle Sándor volt. Tanult még Poszonyban és Budapesten, A szinészi pálya megkisérlése után letette Pápán az érettségi vizsgálatot, s tanulmányi célból külföldre ment, Berlinben és Lipcsében esztetikai és irodalmi előadásokat hallgatott. Majd 1869. hazajött s Budapesten előbb a jogra, később a bölcsészetre iratkozott be, egyuttal irói hajlamainak élt. Miután első verse megjelent a Nefelejtsben (1868), csakhamar a Fővárosi Lapok, Hazánk és a Külföld, Magyarország és a Nagyvilág hasábjain is feltűnt a neve, s az irói körökkel való érintkezés fokozott munkásságra serkentette. Dolgozott a Figyelőbe (1871-74), az Athenaeumba, Otthonba is. A Csávolszky-féle Baloldal c. napilapnak pedig 1874-ben belső munkatársa volt, majd a Fővárosi Lapoknak szintén egy évig. Végre biztos állás után vágyva, elhatározta, hogy a tanári pályára lép s 1877-ben Kolozsvárra ment, ahol egy évig irodalmi, történelmi és neveléstani előadásokat hallgatott, s aztán megszerezte a tanári oklevelet. Már ekkor az ifjabb költői nemzedék elsőrendű alakja volt, több munkája forgott közkézen s a Petőfi-társaság is tagjai sorába iktatta volt. A nagyváradi reáliskolához nevezték ki tanárrá s ott működött 1892 nyaráig. Ott vette nőül 1880 nov. 15. Écsy Antóniát, a balatonfüredi fürdőigazgató unokahugát, mi által egy hét éves szerelmi regény nyert boldog befejezést. Családi fészkét azonban feldulta a halál. 1885. kis leányát 1886. kis fiát, végre 1889. nejét is elveszté. E súlyos csapások után nem volt többé nyugta Nagy-Váradon, melynek társadalmi életében egyébként előkelő szerepet vitt, s amikor Péchy Tamás 1892. augusztus 20-án kinevezte a képviselőház naplószerkesztőjének, ismét Budapestre költözött és ezzel visszatért a szellemi élet központjába. Mindazáltal a vidékről is fenntartotta az irodalommal összeköttetéseit s a budapesti lapokban folyton közölt verseket, cikkeket, tanulmányokat s köteteit is egymásután tette közzé. A Kisfaludy-társaság 1882. tagjává választotta. Endrődi számos utazást is tett részint délre: Olaszországba Sziciliáig, részint az Északi tengerre, Norvégia mellé.
[szerkesztés] Művei
Első könyve Büchner Lajos hires művének, az Erő és anyagnak fordítása volt 1870., melyet Láng Lajossal együtt készített. Ezt követték: Angelo, dráma 5 felv. Hugó Viktor után franciából, 1871. (a Nemz. Szinház Kvtárában); A nagy francia forradalom története, Held után németből fordította 1871. és Anglia művelődésének története, Buckle Tamás után, többekkel együtt. Első költői tartalmu kötete 1875. jelent meg, a Falusi álmok c. költői rajz (prózában); mig első verses könyve a Tücsökdalok c. kötet volt, 1876. Erre a Petőfi-társaság kiadásában megjelent a Költemények két kötete 1877-78., melyek E.-t már költői tulajdonai teljességében mutatták be. 1885. ujabb gyüjteménye jelent meg a Szépirod. kvtár I. sorozatában: E. S. költeményei 1879-1885., lirájának legérettebb termékeivel; s 1891 u. a. vállalat II. sorozatában Költemények c. kötete, mely gyermekei és neje halálát sirató verseit foglalja magában. Ezek mellett több kötet (nagyrészt költői) prózája jelent meg, u. m. Másodvirágzás, elbeszélés 1879., Balatoni ég alatt, elbeszélések 1884., Hangulatok, uti rajzok és költői vázlatok N.-Várad 1887. Munkásságának igen értékes része azonban műfordításai Heineből, akihez bizonyos szellemi rokonság füzi s akinek tolmácsolására költőink közt a legtöbb hivatással bir. Heine költeményei Budapest 1882., ismét Heine költeményei Győr 1888 (Egyetemes könyvtár 19. sz.) és Heine Henrik Dalok könyve Budapest 1893. Bocsátott ki irodalomtörténeti tanulmányokat is, igy megirta a Magyar Helikonban Dugonics András, Kölcsey Ferenc, Balassa Bálint és Ányos Pál életrajzát (mind 1883. Pozsony); kiadta tanulmánnyal együtt Dugonics Bátori Máriáját a Nemzeti Kvtárban 1881.; szerkesztette a Magyar Hölgyek Életrajzait 20 füzetben 1885-86. (Pozsony), ebben maga irta Zrinyi Ilona és Kisfaludy Atala életrajzát (2. és 10. füzet), s egy Magyar Olvasókönyvet a gimnázium 6. osztálya számára. Ide tartozik még: Költők világa, irodalomtörténeti rajzok 1887. (Byron, Heine, Scribe, Ányos, Csokonai, Berzsenyi, Petőfi, Vajda János, Kisfaludy Atala, Irodalom és közönség). V. ö. Szinnyei, Magyar Irók, Bpesti Szemle XV. 1878., Koszoru 1882. VII. (Reviczky) stb.
[szerkesztés] Források
 |
Ez a szócikk részben vagy egészben a Pallas Nagy Lexikonából való, ezért szövege és/vagy tartalma elavult lehet. Segíts nekünk korszerű szócikké alakításában, majd távolítsd el ezt a sablont. |
- Magyar Életrajzi Lexikon
