Ember a felvevőgéppel

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Ember a felvevőgéppel
Rendező:	Dziga Vertov
Forgatókönyvíró:	Dziga Vertov
Operatőr:	Mihail Kaufman (a rendező fivére)
Bemutató:	1929. január 8.
Időtartam:	80 perc/68 perc
Nyelv:	orosz
IMDb

Az Ember a felvevőgéppel (oroszul Человек с киноаппаратом / Cselovek sz kinoapparatom) 1929-ben készült szovjet némafilm-dokumentumfilm. Rendezője Dziga Vertov.

Tartalomjegyzék

1 A filmnyelv megújítója
2 A film zenéje
3 Hivatkozások
- 3.1 Jegyzetek
- 3.2 Külső hivatkozások

[szerkesztés] A filmnyelv megújítója

Dziga Vertov minden filmiskolában tanított, avantgárd dokumentumfilmjében Moszkva egy napját ábrázolja a hajnali ébredéstől késő éjig. A film hőse azonban maga a felvevőgép. Az ifjú filmművészet minden akkoriban új eszközével tobzódik a rendező. A néző ott ül az operatőr mellett, vagy vágtat, repül, autójával suhan át a városon, felkapaszkodik vele a kéményekre, és lóg a robogó vonat lépcsőjén.

A filmben a mindenféle hétköznapi szereplő mellett ugyanis láthatóan ott van az örök filmes, a rendező-operatőr-laboráns-vágó, sőt, az akkor még nem is létező hangosfilmet is érzékelteti Vertov. A nézők átélhetik magának a filmnek a születését. A filmet a rendező mozgóképi szimfóniaként komponálta, a szovjet avantgárd film montázselméletének és -gyakorlatának (amelynek egyik kidolgozója volt) összes eredményét kiaknázva.

Ez egy keretes, többszörösen önreflektív alkotás, melyben elemi erővel jelenik meg a filmkészítés öröme, a modernitásba, a tudományba és a jövőbe vetett hit. Enciklopédikus igényű leltár, mely egy napba sűríti a város lefilmezhető aspektusait. A főcímben definiálják az alkotók, hogy a film távol áll a színháztól, az irodalomtól, és még felirat sincs benne. Mivel nincs hagyományos történet, ezért a struktúrát a ritmus hordozza, aminek a nyelvi megjelenése a vágás és a rendkívül dinamikus kameramozgások. Itt nincsenek dramatikus csúcspontok, konfliktusok, csak a sorozatok változatos ismétlődése.^[1]

A mai néző számára is lenyűgöző a film a tiszta filmszerűsége. Vertovnak a „filmszemről” (киноглаз) szóló elmélete szinte fogalmilag érhető tetten ebben a némafilmben.

[szerkesztés] A film zenéje

1929-ben az eredetileg hang nélküli művet élő zenével kísérték. Később születtek rögzített kísérőzenék.
1999-ben a Cinematic Orchestra egy portói fesztiválon játszott hozzá muzsikát.