Eloxálás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Az eloxálás (elektronikus oxidálás vagy anódos oxidálás) egy fedőrétegek előállítására szolgáló elektrokémiai eljárás. A természetes oxidréteget erősíti.

Tartalomjegyzék

1 Az eljárás
2 Alkalmazása
3 Vonatkozó szabványok
- 3.1 Források
4 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Az eljárás

Anodizálásnak (anódos oxidációnak) azt az eljárást nevezzük, amikor az alumíniumot híg savban (foszforsav, oxálsav, kénsav, krómsav stb.) anódként kapcsolják (pozitív pólus), ekkor vízbontás játszódik le, az anódon oxigén fejlődik, a katódon hidrogén. A fejlődő oxigén azonnal reagál az alumíniummal és porózus oxidréteget hoz létre. A réteg keménysége a fürdő hőmérsékletétől és a használt sav milyenségétől függ.

Eloxálásnak (elektrolitikus oxidáció)azt az eljárást nevezzük amikor 200 g/l-es kénsavban 20 °C-on 17-20 V feszültséggel 1,2-2,0 A/dm² áramsűrűséggel anodizálunk. Az európai szabványok itt 5-10-15-20-25 mikrométeres szabványos réteget írnak elő. A brit szabvány 30-35 mikrométert ír elő.

Az eljárás során az alumíniumból vagy ötvözeteiből készült munkadarabokat egy gerendán függesztve kénsav fürdőbe helyezik. Az ellenelektród (katód) lehet ólom vagy alumínium. Az áram a gerendán keresztül folyik a munkadarabba, a fürdőbe, majd a katódba. A fejlődő oxigén reagál a fémmel és porózus réteget hoz létre.

A pórusok lehetőséget adnak a színezésre:

1. Amennyiben fémeket választunk le elektrolitikusan a pórusokba, akkor elektrolitikus színezésről beszélünk. Pl. ón-szulfáttal világosbarnától a feketéig lehet színeket előállítani, a szín a leválasztott ón mennyiségének növelésével egyre mélyül. Az elektrolitikus színek tartóssága a legjobb.

2. Használhatunk még szerves színezékeket színezésre, itt egyszerűen belemártjuk az eloxált anyagot a színezékbe, itt a szín mélysége a tartózkodási idő függvénye. A szerves színezékkel előállított színek a napfény hatására egy idő után kifakulhatnak, vagy szivárványossá válhatnak. A színtartósság főleg épületek esetében rendkívül fontos.

Lényeges lépés a folyamat végén a pórusok tömítése. A tömítettség határozza meg nagyon nagy részben a korrozióállóságot mind natúr, mind színezett termék esetén. Színezett termék esetén nemcsak a korrózióállóságot, hanem a színtartósságot is erősen befolyásolja. A tömítés történhet forróvízben vagy nikkel-fluorid oldatban. Tömítés helyett szoktak még folyékony átlátszó lakkot is használni (Alumite eljárás), de ez sokkal költségesebb az egyszerű tömítésnél.

[szerkesztés] Alkalmazása

Alumínium és Al-ötvözetek korrózióvédelmére használható. Ugyanis az alumínium ötvözői a színalumíniumhoz képest a szilárdságot általában növelik, viszont az elektromos vezetőképességet és a korrózióállóságot legtöbbször csökkentik. (pl. AlCu ötvözet) Emellett, mivel ez az oxidréteg színezhető, gyakran dekorációs célt is szolgál.

[szerkesztés] Vonatkozó szabványok

DIN 17611
ÖNORM C 2531 „Anódosan oxidált alumíniumtermékek”
MSZ EN 12373-1:2001 "Alumínium és alumíniumötvözetek. Anódos oxidálás. (Az alumínium anódos oxidálással készült dekoratív és védőbevonatai előírásának módszere)
További kapcsolódó magyar szabványok listája

[szerkesztés] Források

Fémtechnológia, Alapismeretek 1. – A. Frischherz, P. Skop [B+V Lap és Könyvkiadó,1993., Budapest]
Corvinus egyetem – Kerttechnika tárgy (online tananyag)