Ejina

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Ejina, ókori nevén Aigina (Αίγινα) a Szaróni szigetek egyike Görögországban. Athéntól 51 km-re délre fekszik, a Szaróni-öbölben. Népessége 1991-ben 11639 fő volt.

[szerkesztés] Földrajz

Ejina háromszög alakú, körülbelül 106 km² területű. Kétharmadán egy már nem működő vulkán fekszik, a sziget maga is vulkanikus eredetű. A legmagasabb pontja az Illés-hegy. Az északi és nyugati oldalon földművelés folyik, a sziget legjellegzetesebb terménye a pisztácia, mandula és füge. A gyorshajó 20 perc, a komp egy óra alatt éri el Ejinát Pireuszból. A sziget fővárosa Ejina kikötője, a nyugati oldalon található. A strandok a sziget túlsó végén találhatók, és tömegközlekedéssel elérhetők.

[szerkesztés] Történelem

A sziget nevét valószínűleg Aigináról, Aiakosz anyjáról kapta. Aigina Aszóposz folyamisten és Metopé nimfa gyermeke volt a görög mitológiában. Fia, Aiakosz Zeusztól származik. Ő volt a trójai hős, Akhilleusz nagyapja.

Az első történelmi nyomok a mínoszi és a mükénéi civilizációhoz kötik a szigetet. A szigetre később dórók vándoroltak be, az ie. VI. században érte el virágzásának tetőpontját. lakói hajózással és kereskedelemmel foglalkoztak, kiváló minőségű agyag- és cserépáru ipar jött létre, a kenőcs és más fényűzési cikkek gyártásában is élen járt. Állítólag Aiginában verték az első görög ércpénzt. Az i. e. V. században a hanyatlás évei következtek, a kialakult kereskedelmi és tengeri hatalmát az athéniak nem nézték jó szemmel, és i. e. 459-ben elfoglalták a területet. I. e. 431-ben az aiginai lakosságot elűzték és a szigetet athéni gyarmatosokkal népesítették be. A peleponnészoszi-háború után a régi lakosok egy része visszakerült ugyan ősi hazájába, a sziget újból független görög állammá vált, ám hajdani erejét és jólétét nem tudta visszanyerni.

A makedón uralom után római kézre került, majd a bizánci uralom alatt hírhedt tengeri rablók bázisa lett. A bizánci periódus után a velenceiekhez tartozott. 1537-ben leigázta a híres [kalóz]], Barbarossa. 1738-ban, az utolsó velencei birtokok között került a törökök kezére. 1826 és 1828 között két évig a megalakulóban lévő [Görögország]] fővárosa volt.

[szerkesztés] Látnivalók

• • • Aphaea temploma,
    • Szent Nektáriosz monostora,