Dunning-Kruger hatás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

A Dunning-Kruger hatás az a jelenség, amikor minél kevesebbet tud valaki egy adott dologról, annál inkább úgy érzi, hogy többet tud mások, nála jártasabb embereknél.

A jelenséget a Cornell University két kutatója, Justin Kruger és David Dunning mutatta ki. Az eredményeiket 1999 decemberében publikálták a Journal of Personality and Social Psychology folyóiratban.^[1]

Kruger és Dunning szerint számos tanulmány sugallja, hogy a legkülönfélébb területeken, az olvasott szöveg megértésétől a gépjárművek használatán át a sakkozásig és teniszezésig, az amatőrök magabiztosabbak a szakértőknél (Charles Darwin szavaival élve „a tudás magabiztossá tesz, a tudatlanság méginkább”). Azt feltételezték, hogy egy tipikus jártasság esetében a hozzánemértők

1. hajlamosak túlbecsülni a saját képzettségüket,
2. nem képesek felismerni, ha más ért hozzá,
3. nem képesek felismerni, hogy ők maguk mennyire nem értenek hozzá,
4. ha fejlesztenek a saját szakértelmükön, képessé válnak annak felismerésére, hogy korábban nem értettek hozzá.

Erre a hipotézisre építve egy tesztsorozatot végeztek a Cornell hallgatóin, amiben a saját logikus érvelési képességüket, nyelvtani ismereteiket és humorérzéküket kellett értékelniük. Egy teszt kitöltése és az eredményük megismerése után azok, akik jó eredményeket értek el, jól becsülték meg, vagy alábecsülték, hogy a többi résztvevőhöz képest mennyire teljesítettek jól, azok viszont, akik rosszul teljesítettek, jelentősen túlbecsülték a saját képességeiket.

Daniel Ames és Lara Kammrath hasonló eredményekre jutott a mások iránt való érzékenységet vizsgálva.^[2] Burson Larrick és Joshua Klayman^[3] ezzel szemben arra jutott, hogy az adatok nem egyértelműek, és Kruger és Dunnig következtetése statisztikai hibákon is alapulhat.

Dunning és Kruger 2000-ben Ig Nobel díjat kaptak a munkásságukért.^[4]

[szerkesztés] Lásd még

• Önhatékonyság
• Lake Wobegon hatás

[szerkesztés] Források