Damnatio memoriae

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

A damnatio memoriae latin szakrális büntetés, szó szerinti jelentése: „az emlékezet elátkozása” (azaz kitörlése). A nyilvánvalóan mágikus gyökerekkel bíró eljárás haláluk után érte azokat, akiket a közösség haragja életükben nem érhetett utol. (Megtörtént az ilyesmi például a rossz emlékezetű császárokkal haláluk után.) Az emlékezetből való eltávolítás, azaz az emlékek (szobrok, feliratok) eltávolítása az uralkodó halála után történhetett meg, s csak abban az esetben, ha az utána következő uralkodó vagy a Szenátus úgy döntött, hogy az illető ezt megérdemelte. Ha így döntöttek, akkor beolvasztották vagy átalakították a szobrait, kivakarták a feliratokról, pénzérmékről a nevét a létezése afféle szimbolikus eltörléseképpen. Ez a közösségi elátkozása valaki emlékének viszonylag ritka esemény volt. Hasonló eljárásról, bár kevésbé szakrális körülmények között, az ókori Egyiptomból van tudomásunk: uralkodók az általuk nem kedvelt elődök nevét rendszeresen kivakartatták a feliratokon, falakon.