Dániel Ernő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Dániel Ernő (Elemér, 1843. május 3. – Balatonfüred, 1923. július 24.) vármegyei tisztviselő, ügyvéd, politikus, miniszter.

Kiss Ernő aradi vértanú unokája. Gimnáziumi tanulmányait Temesváron, jogi tanulmányait a budapesti egyetemen végezte. 1865-ben Torontál vármegye tiszteletbeli aljegyzőjévé, 1867-ben szolgabíróvá nevezték ki. 1868-ban, miután ügyvédi diplomát szerzett, törvényszéki ülnökké választották. 1870-től mint Deák-párti a bégaszentgyörgyi kerület képviselője;, ugyanezt a kerületet képviselte az 1872. és 1875. évi országgyűlésen. 1878-tól a Torontál vármegyei Nagybecskerek város választókerületek szabadelvű-párti képviselője. 1884-1906 között a pancsovai választókerületet képviselte, amelynek madátumát 1905-ben szerb nemzetiségi jelölt ellenében nyerte el, míg az 1906. évi általános választások alkalmával (ugyanebben a kerületben) veszített. Pártjának pénzügyi és gazdasági szakértője, ár-mentesítési és vasútügyekkel foglalkozott. 1895-ig a Pesti Hazai Első Takarékpénztár és a Hazai Bank elnöke. 1895. január 15-1899. február 26. között a Bánffy-kormány kereskedelemügyi minisztere. 1896-tól báró. Munkássága alatt fejezték be a Vaskapu szabályozását. Jelentős szerepe volt a millenniumi ünnepségek rendezésében. 1906-1910 között a főrendiház tagja. 1910-ben nemzeti munkapárti programmal ismét országgyűlési képviselővé választották.

[szerkesztés] Irodalom

• Miklós Imre: A magyar vasutasság oknyomozó történelme. Budapest. 1937.
• Bölönyi József: Magyarország kormányai (1848-1992). Budapest. 1992.