Chesapeake-öböl

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

A Chesapeake-öböl. Landsat fotó

A Chesapeake-öböl az Amerikai Egyesült Államok legnagyobb kiterjedésű torkolatvidéke. Maryland és Virginia államok között helyezkedik el az Atlanti-óceán partvidékén. Vízgyűjtő területe 166 534 négyzetkilométer, és Columbia Kerületben, illetve hat államban -New York, Pennsylvania, Delaware, Maryland, Virginia és Nyugat-Virginia – fekszik. Az öbölbe több, mint 150 folyó és patak torkollik.

Az öböl mintegy 300 kilométer hosszan nyúlik el, északon a Susquehanna folyótól délen az Atlanti-óceánig. Legszűkebb pontjánal 6,4 kilométer a marylandi Annapolisnál, a legszélesebb - 50 kilométer - a Potomac folyó torkolatánál. Az öböl és a beleömlő vízfolyások partponala 18 804 kilométer, felületük 11 601 négyzetkilométer.

Az öblön két közúti szárazföldi átkelő van. A Cheasapeake-öböl híd az Annapolishoz közeli Sandy Pointot köti össze a marylandi Kent-szigettel. Virginia Beachet a Chesapeake-öböl híd-alagút kapcsolja össze a szintén Virginia állambeli Cape Charlesszal.

[szerkesztés] Neve

Neve az algonkin indián Chesepiooc szóból ered. A közfelfogás szerint ennek jelentése „Nagy Kagyló Öböl”, a virginiai algonkin nyelv kutatói szerint azonban valószínűleg inkább „Nagy Víz”, sőt az is lehet, hogy csak egy az öböl mellett valaha létezett falu neve volt.

[szerkesztés] Geológiája

A Chesapeake-öböl a Susquehanna folyó riája, az a völgy, ahol a folyó keresztülhaladt, amikor a tengerszint alacsonyabb volt. Nem fjord, hiszen a jég borította területek a jégkorszak idején sem értek az öböl legészakibb részéig. Jelenlegi geológiai formájána kialakulásában szerepet játszott egy meteorbecsapódás is, amely mintegy 33,5 millió évvel ezelőtt, az eocén idején létrehozta a Chesapeake-öböli becsapódási krátert.

Az öböl egy részét, különösen a marylandi Calvert megye partján sziklfalak szegélyezik, amelyeket az évmilliókkal ezelőtt visszavonuló víz hagyott hátra. A Calvert-sziklák fosszíliáikról híresek, különösen a fosszilizálódott cápafogakról, amelyeket a tengerparton gyakran kivet a víz.

Az öböl jórésze viszonylag sekély. Ahol a Susquehanna a riába ömlik, a vízmélység 9 méter, de innen gyorsan csökken és a Havre de Grace város és az Annapolistól északra elterülő vidék közti 56 kilométeres szakaszon átlagban csak három méter. Az egész öböl átlagában a mélység 9 méter, de az öböl 24 százalékában kevesebb, mint két méter.

Az öböl környékének éghajlata párás szubtrópusi, forró, nagyon párás nyarakkal és hideg, vagy enyhe telekkel. Csak a Susquehanna torkolata körüli vidék kontinentális éghajlatú. A torkolatnál és a környékén télen gyakran van vagy. Nagyon ritka, hogy az öböl vize befagyjon, legutoljára erre 1976-1977 telén volt példa.

Mivel az öböl torkolatvidék, vannak édesvízi, illetve sósvízi részei. A sósvízi részeket sótartalmuk alapján három zónába sorolják. Az édesvíz-zóna a Susquehanna-torkolattól Baltimore északi részéig terjed, ahol a legkisebb sótartalmú zóna (0,5 - 10 ppt) kezdődik, amely a Chesapeake-öböl Hídig terjed. Inne kezdődik és a Rapahannock folyó torkolatáig tart a közepesen sós (10,7 - 18 ppt) zóna. A legsósabb zóna sótartalma már elérheti a 36 ppt-t (ez az óceán sóssága). A legkevésbé sós zónában még az édesvízi fajok is megélnek, innentől azonban változik az élővilág.