Camillo Golgi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Camillo Golgi (1843 július 7 – 1926. január 21.) olasz természettudós, orvos.

Tartalomjegyzék 1 Élete 2 Felfedezései 2.1 A Golgi-festés 2.2 Golgi-féle ínorsó 2.3 Golgi-készülék 2.4 Veseműködés 3 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Élete

Camillo Golgi Cortenoban született (mai nevén Corteno Golgi, Brascia, Lombardia). Apja körzeti tisztiorvosként dolgozott. Az ifjú Golgi a Paviai Egyetemen tanult. Egyetemi tanulmányai mellett a kísérleti patológiai laboratóriumban dolgozott Giulio Bizzozero felügyelete alatt. 1865-ben végzett. Első publikációja 1869-ben jelent meg, amelyben Cesare Lombroso elméletére hivatkozva azt állította, hogy az elmebetegségek egyik lehetséges oka a központi idegrendszer bizonyos részeinek léziója. Ezután a központi idegrendszer gyakorlati tanulmányozása felé fordult. A szövetfestési eljárások (például a hematoxilin és a kármin festés) akkoriban még nem voltak megfelelők a központi idegrendszer tanulmányozására. Golgi tehát, miközben tisztiorvosként dolgozott az abbietagrassói pszichiátriai kórházban, az idegszövet fémionokkal történő festésével kísérletezett, főleg ezüsttel (ezüstözés). 1873-ban olyan módszert fedezett fel, amellyel néhány tetszőleges idegsejt teljes egészében láthatóvá tehető. Így tanulmányozhatta az idegsejtek lefutását az agyban, a világon elsőként. Ezt a felfedezést "fekete reakciónak" nevezte ("reazione nera" olaszul), amit azóta Golgi-festésnek nevezünk. A festődés mechanizmusának pontos háttere máig ismeretlen.

1876-ban a Paviai Egyetemen a szövettan professzorának nevezték ki. 1877-ben feleségül vette Lina Alettit, Bizzozero unokahúgát. Gyerekük nem született, de örökbefogadták Golgi unokahúgát, Carolinát. 1881-ben előléptették a Paviai Egyetem Általános Patológiai Tanszékének vezetőjévé. Laboratóriumában dolgozott többek között Adelchi Negri, akiről a Negri-testeket elnevezték, és Emilio Veratti, a szarkoplazmatikus retikulum leírója.

1906-ban orvosi Nobel-díjat kapott Santiago Ramón y Cajallal közösen az idegrendszer felépítésére vonatkozó kutatásainak elismeréseképpen.

1918-ban vonult nyugdíjba. 1926. január 26-án, Paviában halt meg, Olaszországban. Publikációinak gyűjteményét Opera Omnia címen adták ki.

[szerkesztés] Felfedezései

[szerkesztés] A Golgi-festés

A festés során az ezüst-nitrát kálium-dikromáttal (K₂Cr₂O₇) reagál, az ezüst-kromát részecskék pedig kötődnek a neuron membránjához. Ennek eredményeképpen fekete csapadék teszi láthatóvá a sejttestet annak axonjával és dendritjeivel együtt, így tiszta, kontrasztos, fekete képet kaphatunk az idegsejtről sárgás háttéren. Az egyes neuronok láthatóvá tétele végülis elfogadtatta az idegsejtek addig csak feltételezett létét.

[szerkesztés] Golgi-féle ínorsó

Egy ínban található receptort is felfedezett, amely a nevét viseli.

[szerkesztés] Golgi-készülék

Az általa kidolgozott fesési eljárásnak köszönhetően azonosította a később róla elnevezett membránrendszert, az eukarióta sejtek fontos elemét.

[szerkesztés] Veseműködés

Ő mutatta ki először, hogy a nefron disztális tubulusa végül visszakanyarodik abba a glomerulusba, ahonnan kiindult.("Annotazioni intorno all'Istologia dei reni dell'uomo e di altri mammifieri e sull'istogenesi dei canalicoli oriniferi". Rendiconti R. Acad. Lincei 5: 545-557, 1889.)

[szerkesztés] Külső hivatkozások

Golgi élete és munkássága (angol nyelven)
Camillo Golgi (olasz nyelven)