Botaji kultúra

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

I. e. 3700–3100 közötti rézkori kultúra Közép-Ázsia északi részén, amelynek fő jellemzője a vadlovak nagy csoportjainak a településen belüli gondozása volt. Az ásatások Marsha Levine vezetésével brit–kazahsztáni tudományos együttműködés keretében folynak 1993 óta. A régészek eddig három hasonló jellegű település maradványait tárták fel az észak-kazahsztáni Iman-Burluk folyó mellett, Krasznij Jar, Vaszilkovka és Botaj falvak közelében, mely utóbbiról az egész régészeti kultúra a nevét kapta. (Kazah Köztársaság, Kokszetan régió).

A régészek óriási mennyiségű lócsontot találtak. Csak a botaji ásatáson több mint 300 000 lócsontot azonosítottak eddig! Ezeket azután többféle szempontból vizsgálják, kor és nem szerint vagy pl. a hátgerinc igénybevétele vagy a fogazat zabla miatti kopása szempontjából. Azt is feltárták, hogy a településen belül hol helyezkedtek el a karámok, és hogy az edények belsejében milyen összetételű kancatej maradványai találhatók.

A kutatások jelenlegi állása szerint a botaji kultúra képviseli a ló háziasításának jelenleg ismert legkorábbi helyszínét és időszakát, amit a kutatók a legkorszerűbb számítógépes vizsgálatok segítségével bizonyítanak.

A botaji kultúra emberei a gazdaságukat kizárólag a lótartásra alapozták, sem a földművelés, sem más állatok tartásának nyomai nem mutathatók ki. A botaji kultúrához hasonló lótartást és hasonló tárgyi emlékeket mutat a szintén észak-kazahsztáni Terszek-kultúra is az i. e. 3500–3000 közötti időszakból (az Isim-folyó mellett, Petropavl régió). Tárgyi emlékei és embertani alkata szerint mindkét népesség jelentősen eltér az i. e. IV. évezredtől Kelet-Európából Közép-Ázsia felé terjeszkedő indoeurópainak tartott földművelő kultúráktól. (Kurgánsíros kultúrák, proto-indoeurópaiak.) A botaji kultúra emlékei ezért a közép-ázsiai történeti kapcsolatokat mutató nem indoeurópai népek eredete szempontjából különösen érdekesek lehetnek.