Bernát Gáspár
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Bernát Gáspár (bernátfalvai) (Tiszafüred, 1810. június 26. – Pest, 1873. január 4.) ügyvéd
[szerkesztés] Élete
Bernát Mihály megyei alügyész és Kubinyi Mária fia volt. Középiskoláit Debrecenben és Sárospatakon járta; a jogot Pesten végezte; ügyvédi oklevelet is szerzett, de gyakorló ügyvéd soha sem volt. Pesten telepedett le és az irodalomnak élt. Mint gyermek komoly és ábrándozó volt, ritkán nevetett és sohasem szaladt: iskolatársai közönségesen lunának nevezték. Később jóízű tréfáiról s adomáiról országos hírnévre tett szert.
[szerkesztés] Munkái
1. Freskó-képek. Pest, 1848–51. Három kötet és uj folyam. U. ott, 1852.
2. Lavotta élete. U. ott. 1857. (atyjának hátrahagyott irataiból.)
3. Kaczagányok. U. ott, 1857.
4. Ki a vivát? népszinmű 3 felv. U. ott, 1861.
5. Adomái, élczei, apró freskóképei és gazsiádái. Bpest, 1878.
Levelei Mészáros Károlyhoz (kettő 1869-ből) a Nép zászlójában (1879. 15. sz.), Barta Lászlóhoz (1868. augusztus 9.) a Sárrétben (1881. 47. sz.) és Pajer Antalhoz (1858. április 1.) az Eger cz. lapban (1882. 51. sz.) jelentek meg.
1834-ben hat csárdást adott ki szövegel és melodiával, köztük: Az alföldön halász legény... és Sötét felhők kerekednek az égen.
Irói első kisérletei a Hasznos Mulatságokban és a Rajzolatokban, versei és freskóképei a következő lapokban és folyóiratokban jelentek meg: Honderű (1843–47.), P. Divatlap (1844.), Életképek (1847–48.), P. Napló (1850. 224. 1851. 250. 355. 399. sz.), M. Hirlap (1851. 399. sz.), Hölgyfutár (1852–56. 1859. 1862–63.), Müller Gyula Nagy Naptára (1852–53. 1857.), Divatcsarnok (1853–56. 1860–61.), Magyarország és Erdély Képekben (II. 1853.), Délibáb (1853. Lavottáról), M. Nép Könyvtára (1854.), Vasárnapi Ujság (1854. 1856.), M. Néplap (1856.), Szépirodalmi Album (1856.), M. Posta (1857.), Kalauz (1857.), Szépirod. Közlöny (1857–58.), Napkelet (1857. 1859–60.), Népujság (1860.), Nefelejts (1860–64.), Családi Kör (1862.). Legutóbbi éveiben a Jókai Üstökösébe irt Józsa Gyuriról és Lavottáról adomákat, de a Gazsiádákat nem mind ő irta. A Főv. Lapok (1873.) közölte hátrahagyott költeményét.
