Bereg és Ugocsa k.e.e. vármegye
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Bereg és Ugocsa közigazgatásilag egyelőre egyesített (k.e.e.) vármegye 1938-ban az I. bécsi döntés következtében jött létre, amikor az egykori Bereg vármegye és Ugocsa vármegye jelentős területei újra magyar uralom alá kerültek. Ekkor ezeket a területeket, továbbá a két megyének az addig is Magyarországhoz, azon belül 1923 óta Szatmár, Ugocsa és Bereg k.e.e. vármegyéhez tartozott területét Beregszász székhellyel összevonták. A megye határai azonban több helyen eltértek az 1920 előtti megyehatároktól néhány község ide- vagy elcsatolása miatt.
A II. bécsi döntés alapján 1940-ben magyar birtok lett többek között Ugocsa megye addig Romániához tartozott déli fele is, így Bereg és Ugocsa k.e.e. vármegye szétvált két önálló megyére.
A II. világháború végén kötött fegyverszüneti megállapodást követően ismét az 1938 előtti határok álltak helyre, ezért 1945-ben újabb közigazgatási rendezésre került sor, melynek során a korábbi Szatmár, Ugocsa és Bereg közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék területét Szatmár-Bereg vármegye néven végleg egyesítették. Az 1950-es megyerendezés során ez Szabolcs-Szatmár megye része lett, amit 1990-től Szabolcs-Szatmár-Bereg megyének neveznek.