Belváros (Budapest)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

A belváros fekvése

A Belváros Budapesten az V. kerület kerületrésze. Tágabb értelemben az egész V. kerületet Belvárosnak nevezik (a Lipótvárossal együtt), míg a voltaképpeni a Belváros ennek a városrésznek csak a déli fele, az évszázadokon át kialakult és a 19. század elejéig városfallal körülvett ősi pesti városmag.

[szerkesztés] Fekvése

A Belváros határai: Vámház körút – Kálvin tér – Múzeum körút – Károly körút – Deák Ferenc tér déli oldala – Deák Ferenc utca – Vigadó tér déli oldala – Duna folyam.

[szerkesztés] Története

Valaha a Contra-Aquincum nevű római erőd állt itt, a mai Március 15. tér helyén. A középkorban kialakult a pesti városmag, amely nem önálló városként, hanem Buda külvárosaként fejlődött virágzó iparos- és kereskedővárossá. Területét Zsigmond király uralkodása idején hajóhíddal kötötték össze Budával. A település 1468-ban Mátyás királytól kapott szabad királyi város jogot. Ebben az időben épült ki a települést övező várfal a mai Deák Ferenc utca-Károly körút-Múzeum körút-Kálvin tér-Vámház körút vonalában (maradványai ma is láthatók a Kálvin tér és a Kiskörút egyes házainak falaiban). A városból kivezető utakat kapuk őrizték: a Váci-kapu, a Hatvani-kapu (a mai Astoria Szállónál), a Kecskeméti-kapu (a mai Kálvin tér-Kecskeméti utca sarkánál), a Belgrádi kapu (feltehetően azon a területen, ahol ma a Váci utca a Fővám térbe torkollik), a Duna kapu a mai Régiposta utca vonalában és a Vízi kapu ott, ahol ma a Sörház utca kifut a Duna-partra.

A török hódoltság alatt megállt a város fejlődése, erre az időre csak a Belvárosi plébániatemplomban látható mihrábfülke emlékeztet.

A hódoltság után újjáéledő Pest fejlődését a 18. század végén már gátolták a középkori városfalak, így megkezdődött azok bontása, ám egykori vonaluk ma is jelzi a Belváros határát, és a középkori útvonalak nyomát ma is őrzi a városrész szerkezete.