Bastille

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

A Bastille egy párizsi börtön volt, melynek hivatalos elnevezése 232-es számú Bastille Saint-Antoine volt, s ami ma leginkább az 1789. július 14-ei Bastille ostromáról nevezetes, azaz a francia forradalom kezdetéről. Az eseményt egy évvel később megünnepelték, amely Fête de la Fédération (Szövetségi ünnep) néven vonult be a történelembe . A franciák nemzeti ünnepét azóta is július 14-én tartják. A Bastille francia szó magyarul annyit tesz kastély vagy erődítmény. Határozott névelővel (franciául la Bastille, magyarul a Bastille) a párizsi börtönre utal.

Tartalomjegyzék 1 A Bastille korai története 2 Ostroma 3 Lerombolása 4 Mai területe 5 Híres rabok 6 Prózában 7 A pop kultúrában 8 Források és jegyzetek 9 Külső hivatkozások

[szerkesztés] A Bastille korai története

A Bastille-t a Százéves háború alatt építették V. Károly francia király uralkodásakor Bastion de Saint-Antoine néven. A Bastille eredetileg a "Saint-Antoine kapu" volt, amit 1370 és 1383 között erőddé szélesítettek ki, hogy megvédje Párizs keleti végét és az Hôtel Saint-Pol királyi palotát. A háború után kezdték börtönként használni. XIII. Lajos volt az első francia király, aki rabot küldött ebbe a börtönbe.

A Bastille szabálytalan négyszögben épült 8 tornyával, 68 méteres hosszúságával, 27 méteres szélességével, a tornyok és falak 24 méteres magasságával, széles várárokkal körbevéve. Eredetileg két udvara volt belül és a falak mentén lakóépületeket hoztak létre. A keleti és nyugati toronypárok kapuként szolgáltak a Saint-Antoine utca fölött. Az 1400-as években ezeket lezárták és egy új városkaput emeltek az északi oldalon, a mai "rue de la Bastille" oldalán. A keleti oldalon lévő bástyákat később építették. Az épület legfontosabb védelmi vonása az volt, hogy a falak és a tornyok azonos magasságúak voltak és ezeket széles teraszok kötötték össze egymással. Ez lehetővé tette a katonák számára a gyors közlekedés a falak tetején, anélkül, hogy le kellett volna mászniuk. A tüzérség is nagy hasznát vette a vár ezen tulajdonságának. Hasonló szerkezetet láthatunk ma a dél-franciaországi Tarascon kastélyban.

[szerkesztés] Ostroma

A Bastille archívumaiból kiderül, hogy az általános bűnözőket tartott fogva (hamisítókat, sikkasztókat, szélhámosokat, csalókat, stb.) és olyan embereket, akiket vallási okokból találtak bűnösnek (például protestánsokat). Azok is ide kerültek, akik tiltott dolgokról írtak röpiratokat. ^[1]. Mivel magasrangú személyek is tartózkodtak olykor a börtönben, az távolról sem volt olyan borzasztó hely, mint a többi párizsi börtön. A valamivel több, mint 50 fő befogadására képes Bastille körüli titkolódzás miatt félelmetes történetek keringtek róla.

A párizsi emberek, néhány napos lázongást követően csak azon egyszerű okból ostromolták meg a Bastille-t, mert falai mögött fegyvereket és lőszert tároltak. Az emberek mindössze ezeket a fegyvereket követelték, számos szóbeszédtől megrettenve. A foglyok kiszabadításáról szóló későbbi történetek tehát csak legendának számítanak. Az általános helyőrség mintegy 80 invalidus-ból állt (olyan veterán katonákból, akik harcolni már nem voltak képesek) Bernard-René de Launay kormányzó irányítása alatt. Őket azonban kiegészítették a svájci regiment 32 zsoldos gránátosával, akiket röviddel július 14-e előtt rendelt be az országba az uralkodó.

Egy körülbelül 1000 főből álló tömeg gyűlt össze reggel tájt a börtön falai előtt a börtön, a fegyverek és a lőszer átadását követelve. Az emberek által kiválasztott két főt meghívták az erődbe és hosszadalmas alkudozás vette kezdetét.

Koradélután a tömeg betört az őrizetlenül hagyott külső udvarba, leszakították a felvonóhíd láncait és benyomultak a belső udvarba. Hirtelenszerű lövöldözés kezdődött. Röviddel ezután a nép erősítést kapott a királyi hadsereg zendülő gárdistáitól két ágyú kiséretében. De Launay tűzszünetet rendelt és a felsőbb parancsot megtagadva megadta magát, így a forradalmárok 17:30-kor elfoglalták az erődöt.

Amikor a lázadók bejutottak a Bastille belsejébe, összegyűjtötték a töltényeket és a puskaporokat fegyvereik megtöltéséhez és kiszabadították a bent tartózkodó hét rabot (amit csak az ajtók betörésével tehettek, mivel a kulcsokat rég elvitték más forradalmárok és azokkal parádéztak az utcákon). Később a kormányzót és a Bastille őrségének néhány tagját kaotikus körülmények között megölték (a kormányzót leszúrták), annak ellenére, hogy azok fegyverszünetet kértek. Az őrök fejeit lándzsákra szúrva mutogatták a felbőszült hazafiak.

[szerkesztés] Lerombolása

A Bastille könnyű propagandára adott lehetőséget, elsősorban a feltűnő Pierre-François Palloy komédista számára. A volt börtön sorsa ezidőtájt rendkívül bizonytalan volt, azonban Palloy nem habozott megszervezni egy olyan csoportot, mely kész volt lerombolni az előző rendszer egyik szimbólumát. Az elkövetkező néhány napban számos híresség látogatott el az erődítményhez, amely úgy tűnt emlékműként végzi. Ám Palloy engedélyt szerzett az ideiglenesen felállított rendelkező szervektől és gyorsan átvette az irányítást.

Palloy tisztességes fizetés biztosított az egyre növekvő számú csapata számára. Mindenre kiterjedt a hatalma a munkával kapcsolatban, még a helyszínen történő gyilkosságok megtorlását célzó akasztásokra is. Nagy energiát fektetett bele abba, hogy olyan látványosságot hozzon létre, mely anyagilag megtérül. Nagy számban állítottak elő szuveníreket és termésköveket. 1789 novemberére az épületet nagyjából eltakarították.

[szerkesztés] Mai területe

Az egykori erődítmény helyszínét ma "Place de la Bastille"-nak nevezik. Itt található a Bastille-ról elnevezett operaház is (Opéra Bastille). Az egykori várárkot átalakították egy kis kikötővé és a Szent Martin csatornává (Canal Saint Martin), amely teljes hosszában le van fedve.

Az erődítmény egyik tornyának maradványaira rátaláltak a párizsi metró építése során 1899-ben. Ezeket visszaszállították a parkba, párszáz méterre az eredeti helyszíntől, ahol mindenki számára megtekinthetők. A környező járdákon mindenhol jelölik a várfal vonalát. Egy kávéző és néhány üzlethelység a volt börtön pontos helyén foglal helyet, valamint a rue Saint Antoine közvetlenül rajta halad át.

[szerkesztés] Híres rabok

• De Sade márki
• A vasállarcos ember
• Voltaire
• Marie Antoinette

[szerkesztés] Prózában

• Rochefort grófja (A három testőr egyik mellékszereplője, a Bastille-ban raboskodott öt évig.)
• Alexandre Manette (Dickens Két város regénye című regényének egyik szereplője 18 évig raboskodott a Bastille-ban.)
• Madam Thénardier (A nyomorultak szereplője a börtönben hal meg.)

[szerkesztés] A pop kultúrában

• A Rush egyik dala, "Bastille Day", a Bastille ostromáról szól.

[szerkesztés] Források és jegyzetek

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• [1] A Bastille története bővebben magyarul.
• [2] Cikk a francia forradalomról magyarul.
• [3] Magyar építészeti cikk a Bastille operáról.
• Ellopták a Bastille kulcsát Érdekess cikk magyarul.