Barnamoszatok
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
 |
|||||||||
 Egy barnamoszatfaj (Fucus vesicuiosus)
|
|||||||||
| Rendszertan | |||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
|||||||||
|
|
|||||||||
|
|||||||||
A barnamoszatok (Phaeophyceae) a színesmoszatok (Chromista) Heterokontophyta törzsének legfejlettebb szerveződésű osztálya. Más rendszerezésekben önálló törzsnek tekintik (Phaeophyta). Nem tartoznak a növények (Plantae) közé, ugyanis a sejttani vizsgálatok igazolták, hogy csak másodlagosan autotróf szervezetek, ún. metaalgák. Az ősi heterotróf egysejtű vörösmoszatot kebelezett be, melyet nem megemésztett, hanem belső együttélésbe, endoszimbiózisba, helyesebben endocitobiózisba került vele, így az eredeti heterotróf élőlény autotróffá alakult. A növények országát viszont az elsődlegesen autotróf szervezeteknek tartják fenn, így a barnamoszatok nem tekinthetők növényeknek. A törzs morfológiai, szaporodási és fejlődéstani sajátosságai mégis a növények felé mutatnak, amely valójában konvergencia, és a növényekéhez hasonló autotróf életmód következménye.
A barnamoszatok jellemzői:
- Kivétel nélkül többsejtűek, egysejtű alakjuk ismeretlen. A többsejtűek fonalasak, lemezesek vagy fejlett teleptestűek (a Macrocystis periferia akár a 200–300 métert is elérheti, ezzel a világ legnagyobb élőlénye).
- A fejlettebb alakoknál (Laminariales, Fucales) nagyfokú belső differenciáltságot tapasztalhatunk; szövetszerű képződményeik vannak. A Laminaria fajok belső tagolódása az alábbi:
-
- kívül bőrszövetszerű réteg, ellaposodott sejtekkel;
- alatta asszimiláló kéregsejtek, melyek a fotoszintézist végzik;
- középütt fejlett bél, raktározást végző sejtekkel;
- a bél körül hosszúra nyúlt vezetősejtek, melyek a kész szerves anyagokat szállítják a barnamoszat testében (analógia a Tracheophyta szállítóelemeivel).
-
- A fejlettebb alakok teste szervszerű részekre tagolódik. Megkülönböztethetünk rajtuk gyökérszerű (rhizoid), szárszerű (cauloid) és levélszerű (phylloid) képleteket.
- A barnamoszatok színanyaga a- és c-klorofill, β-karotin, fukaxantin és egyéb xantofilliok. A barnás-sárgás színt a fukoxantin és a xantofillok okozzák, és elnyomják a zöld színű klorofillokat.
- Asszimilációs termékeik és raktáranyagaik szénhidrátok (glicidek) és alkoholcukrok.
- Szaporodásukban az nyilvánul meg, mint az edényes növényekében: a gametofiton erőteljesen redukálódik a sporofitonhoz képest. A nemzedékváltakozásukban négy fejlettségi szintet lehet megkülönböztetni, mely egyben rendszertani bélyeg is:
- olyan heteromorf metagenezis, melyben a gametofiton valamivel fejlettebb, mint a sporofiton;
- izomorf metagenezis, melyben a gametofiton és a sporofiton egyforma fejlettségű, és a két moszattest morfológiailag alig különbözik;
- olyan heteromorf metagenezis, melyben a sporofiton fejlett teleptest, szinte szöveti differenciálódással, ellenben a gametofiton egyszerű, fejletlenebb lemezes telep;
- a nemzedékváltakozás tulajdonképpen eltűnik, a gametofiton nemzedék az ivarsejtekre (hímivarsejt, petesejt) korlátozódik.
Az első két metagenezis típusú barnamoszatok alkotják az Isogeneratae osztályt, a 3. típusúak a Heterogeneratae osztályt, míg a negyedik típusúak a Fucalophyceae osztályt.
[szerkesztés] Forrás és ajánlott irodalom
- Urania Növényvilág - Alacsonyabbrendű növények
- Hortobágyi Tibor: Növényrendszertan
- Andreánszky Gábor: Ősnövénytan
