Badaló

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Badaló (ukránul Бадалово (Badalovo)) a Beregszászi járás déli részén, a Tisza mellett, a magyar határnál fekvő település.

[szerkesztés] Története

A község első írásos említése 1226-ból való. Ekkor még Borsova megye része, első birtokosa a Hont-Pázmány nemzetségből való. A XIII. században Badaló már jelentős község, önálló egyházzal, amely 1550-től reformátusként működik tovább.

A későbbiekben sokszor cserélt gazdát, így elvesztette a térségi jelentőségét, ám a XVII. században ismét fejlődésnek indult kihasználva a hucul és ruszin tutajosok minden évben megismétlődő tiszai útját, amikor a hegyi falvakból hozott árut (sót, fát és gyümölcsöket) gabonára cserélték az Alföldön. Az itteniek áru fejében általában élelmet biztosítottak a továbbutazó tutajosoknak.

Egészen a XIX. század legvégéig a falu nyugodt életét élte, amíg a vasútépítések szükségtelenné, illetve a trianoni határmódosítások lehetetlenné tették a tiszai kereskedelmet. A falu így folyamatoson vesztett jelentőségéből, majd az 1920-as határmódosítások alkalmával Csehszlovákia része lett, elszakítva a környező településektől.

1944-ben a falu vörös megszállása után, a sztálinisták több mint 200 magyar lakost hurcoltak gulágokba, közülük 89-en már nem is tértek haza.

1998-ban és 2001-ben a Tisza áradásai a falut súlyosan pusztították, mivel a termőföldeket teljesen elmosták, így a mezőgazdaságból élő falu megélhetését tették lehetetlenné.

[szerkesztés] Gazdaság

Badalón a szovjet időszakban az itteni Kárpátaljai Mezőgazdasági Kísérleti Állomás jelentette a legnagyobb bevételt a falu lakosainak. Azóta az állami gazdaságot felszámolták, a helyi mezőgazdaság még mindig leginkább csak az állattenyésztésből áll.