Bódhifa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

A Bódhifa hatalmas és nagyon öreg szent füge fa volt a Mahabodhi templomnál, Bodh Gayánál (mintegy 100 kilométer Patnától a mai India Bihar államában), amely alatt ülve Buddha eljutott a bódhi, a megvilágosodás állapotába.

A Bódhifa szent füge (Ficus religiosa) volt, más néven Bo, Pipul (Peepal) vagy Ashwattha, amelyet a hinduk, a dzsainisták és a buddhisták szentként tisztelnek. A buddhisták hite szerint Sziddhártha Gautama a Bódhifa alatt ülve (a Tipitaka Aswattha faként említi) meditált, amikor elérkezett a Nirvánába.

Az „Aswattha” szó a szanszkrit 'shwa' gyökből származik, ami azt jelenti: „holnap”. A szó eleji „a” tagadást, hiányt jelent, a 'tha' pedig „az, ami áll vagy megmarad”. Shankaracharya hindu filozófus névértelmezése: „az, ami holnap már nem lesz ugyanaz”, akárcsak az univerzum maga.

A Malabodhi templomnál található fa már nem az eredeti példány, de valószínűleg az egyenes leszármazottja. A fa zarándokhely, egyike a buddhisták négy szent helyének.

Egy másik szentként tisztelt példány, a Sri Maha Bodhi Srí Lankán, ugyancsak az eredeti szent fügefából származott. Kr. e. 288-ban ültették.