Bánhalmi Ferenc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Bánhalmi Ferenc (Budapest, 1923. június 19. – Budapest, 1983. február 2.) atléta, rövidtávfutó, sportvezető.

1941-től az MRTSE (MOVE Rákosligeti Társadalmi és Sport Egyesület), 1946-tól a Magyar Pamutipari SC, 1954-től a Budapesti Vörös Lobogó SE atlétája volt. Elsősorban 400 méteres síkfutásban, illetve 4×100 és 4×400 méteres váltófutásban volt eredményes. 1943 és 1955 között összesen huszonhat alkalommal szerepelt a magyar válogatottban. A magyar csapat tagja volt az 1948. évi londoni és az 1952. évi helsinki olimpián. Legjobb egyéni eredménye az 1949. évi budapesti főiskolai világbajnokságon, 400 méteres síkfutásban elért első helyezés. Az aktív sportolástól 1956-ban vonult vissza.

1963-tól az MTK (Magyar Testgyakorlók Köre) elnöke, majd 1970-től 1974-ig ügyvezető elnöke volt.

[szerkesztés] Sporteredményei

• olimpiai résztvevő
  • 1948, London:
    • 400 m (49,6)
  • 1952, Helsinki:
    • 400 m (49,4)
    • 4×400 m váltó (3:13,8 – Szentgáli Lajos, Solymosi Egon, Adamik Zoltán)
• főiskolai világbajnok:
  • 1949, Budapest: 400 m (49, 2)
• kétszeres főiskolai világbajnoki 2. helyezett:
  • 1951, Berlin:
    • 400 m (49,1)
    • 4×400 m váltó (3:16,8 – Karádi Péter, Solymosi Egon, Adamik Zoltán)
• kétszeres főiskolai világbajnoki 3. helyezett:
  • 1947, Párizs: olimpiai váltó (3:28,4 – Csányi György, Garay Sándor, Goldoványi Béla)
  • 1949, Budapest: 4×400 m váltó (3:17,8 – Karádi Péter, Marosi László, Solymosi Egon)
• tízszeres magyar bajnok:
  • 100 m: 1944
  • 400 m: 1943, 1944, 1947, 1949–1951, 1953
  • 4×400 m: 1952, 1954

[szerkesztés] Külső hivatkozás

• Magyar bajnokok férfi atlétikában

[szerkesztés] Források

• Új Magyar Életrajzi Lexikon, Magyar Könyvklub, 2001, ISBN 9635474148
• Havas László: A magyar sport aranykönyve – Budapest, 1982 – ISBN 9632535723
• Révai Új Lexikona (főszerkesztő: Kollega Tarsoly István), Babits Kiadó, ISBN 9639015172Ö