Arcangelo Corelli

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Arcangelo Corelli (Jan Frans van Douven portréja)

Arcangelo Corelli (Fusigiano, 1683. február 17. – 1713. január 8.) olasz barokk zeneszerző, hegedűművész.

Tartalomjegyzék

1 Élete
2 Jelentősége
3 Művei
4 Hangzó anyagok
5 Források

[szerkesztés] Élete

Jelentős zeneszerző, életéről mégis keveset tudunk. Ötgyermekes családba született Fusigianoban, Ravenna közelében. Gyermekkorában kezdett el zenét tanulni, valószínűleg egy faenzai paptól. Tizenhárom évesen Bolgnába utazott, ahol Benvenuti tanította hegedűre. Négy évi tanulás után felvették a város Accademia dei Filarmonici zenekarába. Növekvő hírneve révén több városban is megfordult, így lett fokozatosan Itália vezető hegedűse.

1670-ben elhagyja Bolognát, Rómába megy, ahol zeneszerzést tanul Simonellitől, később a Teatro Capranica zenekarában játszott. A városban háza volt Krisztina svéd királynőnek, aki a szolgálatába fogadta. Corelli már komponált, és Krisztinának ajánlotta op.1-es triószonátáját, amit két hegedűre, gordonkára és csembalóra írt.

1679 és 1680 között Münchenben, Heidelbergben és Hannoverben tartózkodott.

Visszatérve Rómába a San Luigi templom zenekarát vezette, majd a Santa Cecilia virtuózainak tagja lett. Ettől kezdve Panfili kardinális lett fő támogatója, aki zenemesterként alkalmazta, így Corelli be is költözött a palotájába. A kardinálisnak ajánlotta op.2-es kamarazenei műveit. 1690 körül Modenában járt, majd visszatérve Pietro Vitto Ottoboni bíboros (a későbbi VIII. Sándor pápa) szolgálatába állt. Corelli koncerteket és operákat vezényelt, komponált, új kamaratrió-sorozatát a bíborosnak ajánlotta. 1700-ban a római Santa Cecilia-akadémia zenekarának élére kerül, majd az Árkádiai Akadémia, a zenenépszerűsítő szervezet tagjává választották.

1707-ben találkozott Händellel, és vezényelte is műveit. 1708-ban Nápolyban szerepelt saját művei szólistájaként. A zenekart Alessandro Scarlatti vezényelte. A zene és az előadás is kiváló, de a nápolyi alkirály elhagyta a termet, mert a lassú tételeket unalmasnak találta.

Corelli élete utolsó éveiben visszavonult a nyilvánosságtól, búskomorságba esett. 1712-ben saját házába költözött a bíborosi palotából, majd egy év múlva meghalt. Nagy tiszteletnek örvendett, ezért a római Pantheonban temették el Raffaello mellé. Ottoboni bíboros díszes síremléket állíttatott neki.

[szerkesztés] Jelentősége

Corelli hegedűs volt, ezért zeneszerzői munkásságának a középpontjában is a hegedű áll. Ezen a téren munkássága korszakos jelentőségű. Munkáit Händel és Bach is ismerte. Georg Muffat szerint Corelli a concerto grosso műfajának a megteremtője. A zenedarabokban többnyire két hegedűt és egy csembalót állít szembe a zenekar többi részével. Ezen a téren Torelli mintaképe, Händel pedig maga is írt concerto grossókat Corelli stílusában. A kamarazene terén a sonata da chiesa és a sonata da camera műfajait művelte főleg triószonáták formájában. Több híressé vált tanítványa is volt, pl. Locatelli és Somis.